Lisa McMann: Gone

Meg kell mondjam, hogy nagyon félve álltam neki ennek a kötetnek, nem is mertem rögtön a Fade után elolvasni, mert már az is nagyon rosszat sejtetett, ilyen címmel pedig, hogy Gone... hát el tudtam képzelni mi lehet. Aztán persze csalódtam, mert fele annyi rossz sem történt, mint amire én konkrétan számítottam, és tulajdonképpen még egy valamilyen szinten pozitív befejezést is kaptunk.

Ez a rész ugyanis Janie döntéséről szólt, arról, hogy elfogadja a képességeit, és megpróbáljon élni a következményekkel. Úgy tűnik két rossz közül kell választania, vagy belelát mások álmaiba, segít a rendőrségnek, segít másokon, de ezáltal elveszíti a látását és a mozgását, vagy pedig elvonul messze mindenkitől, ahol hosszú és magányos életet élhet. Janie pedig már-már az izolációt választaná, de aztán annak is megismeri a szörnyű következményeit, amint megismeri az apját, aki szintén álomfogó, és aki szintén az elszigetelődést választotta annak idején.

Szóval igen, annak ellenére, hogy mennyire tartottam ettől a résztől, összességében egy teljesen pozitív befejezést kaptunk a történetnek. Amelyben Janie végre elfogadta magát, a képességének következményeit, Cabelt, az édesanyját, az édesapját. Szóval mindent. És ez így pont jól jött ki. Na már csak azt várom, hogy lesz-e film az első részből, és ha igen, akkor az milyen lesz. Mert azt őszintén kétlem, hogy a következő két részből is lenne moziváltozat, de persze ki tudja.

Lisa McMann: Fade

Igazából már tegnapelőtt befejezhettem volna ezt a részt is, csak a readeremnek valami problémája akadt, és nem jutottam túl az 51. oldalon. De talán jobb is, hogy így hétvégén olvastam el, mert különben biztosan nem tudtam volna a munkára koncentrálni. Ugyanis ez a rész sokkal ütősebb volt, mint az előző, elsősorban az érzelmek terén. Gyakorlatilag az utolsó 30 oldalt végigbőgtem, de szerencsére a végén már volt egy-két széles vigyor is.

Az első részben kiderült, hogy Cabel amolyan "titkosügynök-szerűség", na jó igazából fogalmam sincs, hogy mi erre a magyar megfelelő. Az a lényeg, hogy néhány éve drogozott, lebukott, és ahelyett, hogy komoly büntit kapott volna, úgymond dolgozhat a rendőrségnek, tippeket adhat le középiskolai dolgokról, mint tiltott drog- és szexpartik. És most már Janie is nekik dolgozik, hála a képességének, hogy belelát mások álmaiba, ezáltal könnyebben buktathatja le az embereket. Most az új feladatuk az, hogy lebuktassanak néhány tanárt, akik diákokkal szexelnek. Janie pedig elég hamar belecsöppen a dolgok közepébe, tekintve, hogy a kémiatanára egy picit mintha közvetlenebb lenne, mint amilyennek egy tanárnak kellene lennie.

Hát nem mondom, meglehetősen durva volt ez a rész. Egyrészt emiatt a tanár-diák drog- és szexpartik miatt, amik el nem tudom mondani mennyire undorítóak lehetnek. Másrészt meg amiatt, amit Janie képességéről tudtunk meg. Az, hogy Janie így belelát az álmokba ugyanis azzal jár, hogy néhány éven belül megvakulhat (már most is jelentősen romlott a látása, állandóan fáj a feje), és meg is bénulhat. És így aztán meglehetősen kemény lehet mindezt tovább folytatni. De tulajdonképpen nem is tehet mást, mert két választása van, vagy teljesen elszigetelődik mindenkitől, vagy beletörődik a sorsába, és próbál segíteni az embereken. Utóbbit pedig akár még 50-60 évig is teheti, csak kérdés, hogy milyen áron. Szóval igen, ez a rész most nagyon ütős volt számomra. Alig várom a harmadik részt, de azt majd csak egy kis szünet után olvasom el, mert még szeretném emészteni a dolgokat.

Lisa McMann: Wake

Hát igen, újabb YA, és most sikerült másmilyen vizekre eveznem, mert most kivételesen nincsenek tündérek, meg különleges képességek... ja, de utóbbi az akad. A főszereplő lány, a 17 éves Janie ugyanis belelát mások álmaiba. Ez tulajdonképpen úgy történik, hogy ha valaki elbóbiskol a közvetlen közelében, ennek a valakinek az álma egyszerűen beszippantja Janie-t, aki ez ellen semmit sem tehet. És mindez kívülről sem túl szép látvány, ilyenkor a lány amolyan rohamszerű önkívületi állapotba kerül, ami rátesz egy lapáttal arra, hogy osztálytársai méginkább lenézzék Janie-t, aki a többiekkel ellentétben egyáltalán nem gazdag.

Janie számára tehát ez az egész képesség egy óriási nagy átok, főleg azért, mert az emberek általában rosszakat álmodnak, félelmeteseket. A legrosszabbak a Waverly-n levő házban lakó valakinek az álmai, amik egyszerre brutálisak, félelmetesek, és perverzek. Janie először csak véletlenül csöppen bele egy ilyen álomba, de hamarosan rá kell jönnie, hogy ismeri a tulajdonosát. Ráadásul igencsak közelről, hiszen egy olyan srácról van szó, akivel már egynéhány éve kerülgetik egymást. Vajon mit tehet ebben az esetben Janie? Hogy tudna segíteni a srácon, ha egyszer nem tudja kontrollálni a képességét? Ráadásul úgy, hogy most már fél is a fiútól...

Az igazat megvallva, egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet, és szerintem a következő két részt is elég hamar el fogom olvasni, legalábbis most úgy érzem. Mert hát ugye ez is egy sorozat. Mondjuk nem mondom, volt egy-két wtf rész, de ha azt el tudom fogadni, hogy a csaj mászkál az álmokban, akkor simán lehetnek titkosügynök osztálytársak is, nemde? Egyébként a könyvből film is fog készülni, Hannah Montana Miley Cyrus főszereplésével, nem tudni mikor. Gondolom elég félelmetes lesz majd, amikor Miley-t beszippantja egy álom. Főleg Cabel álma. Kész horrorfilm lesz.