A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cyrus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cyrus. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 18., hétfő

Az utolsó dal

Sajnos úgy kell kezdenem a bekezdést, hogy még mindig nem olvastam semmit Nicholas Sparks-tól, pedig már milyen régóta tervezem azt is. De annyi filmet láttam már tőle, hogy legalább már azokból sejtettem, hogy most mire számíthatok. Én egy igazán szép és megható történetre készültem, bár sajnos most nem ezt kaptam. Legalábbis én nem tudtam kellőképpen átérezni.


Ronnie-t (Miley Cyrus) és testvérét lepasszolja az anyjuk a volt férjéhez, hogy együtt tölthessék a nyarat. Ronnie persze elég rossz korszakban levő, lázadó tinédzser, ezért nem könnyíti meg az apja dolgát, a kapcsolat közöttük meglehetősen lassan bontakozik ki. Aztán jön az a bizonyos Nicholas Sparks-féle fordulat, ami már jó előre sejthető, meg a sok dráma, ami közben azért mosolygunk is. És most ez az egész szépen és jól is működne, ha nem lenne benne Miley Cyrus, aki valami kritikán alulit alakít. Az elején a lázadása valami hihetetlen nevetséges volt, utoljára Hilary Dufftól láttam ugyanezt a Gretában, és ezek után a drámázást egyáltalán nem lehetett komolyan venni.


Összességében én azt mondanám, hogy ez a film akár lehetett volna jó is, ha valakit mást láthattunk volna a főszerepben. Mert Miley-n kívül szerintem mindenki kiválóan működött ebben a filmben. Azt viszont sajnálom, hogy a könyvet nem olvastam, de talán majd egyszer.

2010. augusztus 12., csütörtök

Lisa McMann: Wake

Hát igen, újabb YA, és most sikerült másmilyen vizekre eveznem, mert most kivételesen nincsenek tündérek, meg különleges képességek... ja, de utóbbi az akad. A főszereplő lány, a 17 éves Janie ugyanis belelát mások álmaiba. Ez tulajdonképpen úgy történik, hogy ha valaki elbóbiskol a közvetlen közelében, ennek a valakinek az álma egyszerűen beszippantja Janie-t, aki ez ellen semmit sem tehet. És mindez kívülről sem túl szép látvány, ilyenkor a lány amolyan rohamszerű önkívületi állapotba kerül, ami rátesz egy lapáttal arra, hogy osztálytársai méginkább lenézzék Janie-t, aki a többiekkel ellentétben egyáltalán nem gazdag.


Janie számára tehát ez az egész képesség egy óriási nagy átok, főleg azért, mert az emberek általában rosszakat álmodnak, félelmeteseket. A legrosszabbak a Waverly-n levő házban lakó valakinek az álmai, amik egyszerre brutálisak, félelmetesek, és perverzek. Janie először csak véletlenül csöppen bele egy ilyen álomba, de hamarosan rá kell jönnie, hogy ismeri a tulajdonosát. Ráadásul igencsak közelről, hiszen egy olyan srácról van szó, akivel már egynéhány éve kerülgetik egymást. Vajon mit tehet ebben az esetben Janie? Hogy tudna segíteni a srácon, ha egyszer nem tudja kontrollálni a képességét? Ráadásul úgy, hogy most már fél is a fiútól...


Az igazat megvallva, egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet, és szerintem a következő két részt is elég hamar el fogom olvasni, legalábbis most úgy érzem. Mert hát ugye ez is egy sorozat. Mondjuk nem mondom, volt egy-két wtf rész, de ha azt el tudom fogadni, hogy a csaj mászkál az álmokban, akkor simán lehetnek titkosügynök osztálytársak is, nemde? Egyébként a könyvből film is fog készülni, Hannah Montana Miley Cyrus főszereplésével, nem tudni mikor. Gondolom elég félelmetes lesz majd, amikor Miley-t beszippantja egy álom. Főleg Cabel álma. Kész horrorfilm lesz.

2009. augusztus 26., szerda

Hannah Montana: A film


Hát most nem tudom mit írjak, ez tipikus Hannah Montana volt. Körülbelül olyan, mint a sorozat bármelyik része, csak hosszabb, jobb, vágatlan, meg minden :D Ugyanúgy megvolt a Hannah - Miley rohangálás, csak most vidéken, család és régi barátok, ismerősök körében. Abszolút felüdülés volt a rész. Szóval szerintem abszolút nézhető lett, tinikorosztálynak meg aztán főként.



Ami mondjuk nem valami jó, hogy Jacksont valahogy itt is sikerült elhanyagolni. A sorozattal is állandóan az a problémám, hogy mindig csak Hannah/Miley a fontos, a többiek pedig nem. Oké, ott azért nem ennyire látványosan, de itt Jackson-nak konkrétan egy jó jelenete volt, az is az asztal alatt. Ettől függetlenül jó volt, könnyed kis szórakozásnál ugyan nem nyújt többet, de annak tökéletesen megfelel.



Egyébiránt majd a sorozatról is szeretnék írni, csak kicsit be kéne hoznom magam mindennel. Most egyelőre filmezek, aztán majd szépen sorban jönnek a sorozatok is a blogra.