Az utolsó dal

Sajnos úgy kell kezdenem a bekezdést, hogy még mindig nem olvastam semmit Nicholas Sparks-tól, pedig már milyen régóta tervezem azt is. De annyi filmet láttam már tőle, hogy legalább már azokból sejtettem, hogy most mire számíthatok. Én egy igazán szép és megható történetre készültem, bár sajnos most nem ezt kaptam. Legalábbis én nem tudtam kellőképpen átérezni.

Ronnie-t (Miley Cyrus) és testvérét lepasszolja az anyjuk a volt férjéhez, hogy együtt tölthessék a nyarat. Ronnie persze elég rossz korszakban levő, lázadó tinédzser, ezért nem könnyíti meg az apja dolgát, a kapcsolat közöttük meglehetősen lassan bontakozik ki. Aztán jön az a bizonyos Nicholas Sparks-féle fordulat, ami már jó előre sejthető, meg a sok dráma, ami közben azért mosolygunk is. És most ez az egész szépen és jól is működne, ha nem lenne benne Miley Cyrus, aki valami kritikán alulit alakít. Az elején a lázadása valami hihetetlen nevetséges volt, utoljára Hilary Dufftól láttam ugyanezt a Gretában, és ezek után a drámázást egyáltalán nem lehetett komolyan venni.

Összességében én azt mondanám, hogy ez a film akár lehetett volna jó is, ha valakit mást láthattunk volna a főszerepben. Mert Miley-n kívül szerintem mindenki kiválóan működött ebben a filmben. Azt viszont sajnálom, hogy a könyvet nem olvastam, de talán majd egyszer.