Lisa McMann: Gone

Meg kell mondjam, hogy nagyon félve álltam neki ennek a kötetnek, nem is mertem rögtön a Fade után elolvasni, mert már az is nagyon rosszat sejtetett, ilyen címmel pedig, hogy Gone... hát el tudtam képzelni mi lehet. Aztán persze csalódtam, mert fele annyi rossz sem történt, mint amire én konkrétan számítottam, és tulajdonképpen még egy valamilyen szinten pozitív befejezést is kaptunk.

Ez a rész ugyanis Janie döntéséről szólt, arról, hogy elfogadja a képességeit, és megpróbáljon élni a következményekkel. Úgy tűnik két rossz közül kell választania, vagy belelát mások álmaiba, segít a rendőrségnek, segít másokon, de ezáltal elveszíti a látását és a mozgását, vagy pedig elvonul messze mindenkitől, ahol hosszú és magányos életet élhet. Janie pedig már-már az izolációt választaná, de aztán annak is megismeri a szörnyű következményeit, amint megismeri az apját, aki szintén álomfogó, és aki szintén az elszigetelődést választotta annak idején.

Szóval igen, annak ellenére, hogy mennyire tartottam ettől a résztől, összességében egy teljesen pozitív befejezést kaptunk a történetnek. Amelyben Janie végre elfogadta magát, a képességének következményeit, Cabelt, az édesanyját, az édesapját. Szóval mindent. És ez így pont jól jött ki. Na már csak azt várom, hogy lesz-e film az első részből, és ha igen, akkor az milyen lesz. Mert azt őszintén kétlem, hogy a következő két részből is lenne moziváltozat, de persze ki tudja.