Rachel Hawkins: Hex Hall

Hát egy újabb YA sorozatra bukkantam, aminek idén jelent meg az első része, és egyelőre még várni kell a folytatásra. Mondjuk ez nem is baj, mert annyira nem tetszett, hogy egyszerre több részt is el tudjak belőle olvasni, de igazából érdekel is, szóval mindenképpen sort kerítek majd a folytatásra is, amint megjelent. Amiért nekem annyira nem tetszett, az csak azért van, mert időnként nagyon úgy éreztem, hogy én ebből nagyon kinőttem. A szereplőkkel például egyáltalán nem tudtam együttérezni, ráadásul rettenetesen kiszámítható volt az egész. Főleg a nagy fordulat, ami egyáltalán nem volt meglepő, sokkal inkább az, hogy a főszereplő lánykánk hogy lehet ennyire vak? Na mindegy.

A történet egyébként annyi, hogy a 16 éves Sophie már 3-4 éve tudja magáról, hogy boszorkány, és ez idő alatt körülbelül 20 új iskolát sikerült megjárnia, mert mindenhol valami galibát okozott. A legutóbbi húzásával, egy félresikerült szerelmi varázzsal azonban túllőtt a célon, és egy Hecate Hall, röviden Hex Hall nevű bentlakásos iskolába kell költöznie, ahol több hozzá hasonló fiatal lakik. Csupa olyan boszorkány, alakváltó és tündér jár ide, akiknek sikerült valami nagyobb problémát csinálniuk az emberek világában. Sophie-nak egyáltalán nem egyszerű a beilleszkedés. Egyrészt, mert bár ő a halandó anyjával élt, a varázsló apjáról, akivel ezidáig egyáltalán nem is találkozott, kiderül, hogy éppen ő az az ember, aki eldönti, hogy kinek kell a Hex Hall-ba kerülnie. Szóval körülbelül mindenki utálja ezért Sophie-t. Másrészt az iskola három legszebb boszorkánya is rátelepszik Sophie-ra, ráadásul az egyiküknek a barátja pont az a fiú, akiért Sophie is teljesen odáig van. Na és ha ez még nem lenne elég, Sophie szobatársnője az egyetlen (vagyis majdnem az egyetlen) vámpír az iskolában, akit szemmel láthatóan mindenki utál, ráadásul ő a fő gyanúsítottja az elmúlt időszakban elkövetett gyilkosságnak.

Hát igen, elég sok minden bele van zsúfolva ebbe az alig 200 oldalba, mindenesetre azon kívül, hogy kicsit úgy éreztem, hogy ebből én már tényleg kinőttem, annyira nem volt rossz. A második részt egész biztosan el fogom még olvasni, remélem hogy az jobban fog tetszeni.