John Grisham: Siralomház

Még semmit sem olvastam John Grisham-től, de már nagyon régóta szeretnék. Például nemrég jelent meg Az utca ügyvédje, na annak már a borítójába teljesen beleszerettem, de azt még egyelőre nem találtam meg könyvtárban. Viszont egy másik regényét, a Siralomházat, igen. És mit ne mondjak, nagyon hamar lecsúszott ez a közel 700 oldal, szóval egyértelmű, hogy várható még folytatás. Az ítélet eladó biztosan, mert az már a polcomon van, de az sem kizárt, hogy találok még valami mást is a következő könyvtári látogatásomon is.

A hátoldal szerint a könyv a jogi krimi izgalmát és a lélektani regény mélységeit elegyíti, ami nálam nagyon jól hangzik. Olyanról mondjuk nem hallottam, hogy jogi krimi, de a fogalom tetszik, a lélektani regényeket pedig amúgy is szeretem. A történet pedig valami kimagaslóan egyedi, de ami miatt méginkább izgalmas és érdekfeszítő marad a történet, az a szereplők miatt van. Én egyaránt át tudtam érezni a főszereplő, Adam Hall, érzelmeit, amiért elvállalja a kivégzésére váró nagyapja jogi képviseletét, amiért időnként gyűlölni tudja az öreget a múltban elkövetett tettei miatt, és mégis feltétlen marad a szeretete és a megbocsátása. Fantasztikusak voltak még a párbeszédek is, a halálra váró Sam összes szavát ittam, de nemcsak én, hanem Adam is. Szóval nekem nagyon tetszett, de biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz a kedvencem Grisham-től, és okoz még nekem a közeljövőben egynéhány kellemes órát és a regényei még tartogatnak számomra egy-két meglepetést.