Könyvtári példány, az első oldalon van egy kedves figyelmeztetés: Belene kezdj! Tök szar! És aztán egy újabb olvasó hozzáfűzése a fentihez, miszerint Külön írandó! És erre én csak annyit tudok mondani, hogy szerencsére az első olvasónak nem volt igaza. Mert lehet hogy neki nem jött be Lawrence Block, de ez a rész is ugyanolyan volt mint a többi. És nem, még mindig nem unom. Mondjuk most akadt problémám ezzel a résszel, de csak annyi, hogy a párbeszédek 90%át nem tudom elképzelni élő beszédben. És nem, nem azért, mert egy betörővel folytatnak beszélgetést, hanem mert nagyon mesterkélt volt. Pedig ez eddig még nem volt ennyire feltűnő. Nem azt mondom, hogy ezáltal nem volt élvezhető, csak nem tűnik valami valóságosnak.
A történet hasonló az előzőekhez. Bernie próbál visszavonulni, de sajnos most sem sikerül neki. Betör egy lakásba, ahol talál egy hullát. Szóval mindent szépen visszapakol, mintha nem is járt volna ott. Közben pedig egy másik betöréssel gyanúsítják, amihez viszont semmi köze nincs. Aztán ahogy az lenni szokott, a szálak addig kuszálódnak, amíg kiderül, hogy a két esetnek mégis van köze egymáshoz, és végül egy macska segít megfejteni az ügyet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése