Jane Austen - Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik

Ugyan a Büszkeség és balítélet nem a kedvenc Jane Austen-om, de azért szeretem ismerni az összes feldolgozását. Ezért is vettem a kezembe ezt a könyvet, melyre először azt mondtam, hogy nem, ez túl beteg, de aztán végülis meggyőztem magam. Egyszer olvasható, mint az összes többi hasonló marhaság, és van ahol még vicces is, de körülbelül ennyi. Ami igazán sajnálatos, hogy bár a borítóra az van írva, hogy "Jane Austen modorában" íródott, tulajdonképpen nem. Bár lehet ez a magyar verziónak a hibája, a sok félrefordítással, typoval, szóismétléssel, amik az eredetiben nem biztos hogy jelen vannak. Szóval mondjuk "hódoló" helyett azt írni, hogy "bámulója valaminek", illetve Jane-re azt írni, hogy Eliza húga. Ilyen aprócska hibákkal van tele. És bár Jane Austen legjobb párbeszédei egy az egyben át vannak véve, azért van néhány olyan udvariassági formula, amit a jelenlegi író letud egyszerű "stb-stb"-vel, de egy igazi Jane Austen-utánzatban ezeket a szövegeket nem lenne szabad ennyire elhanyagolni, mert így végképp nem marad meg Austen modora, amit én mondjuk vártam volna. Zombik ide vagy oda.

Merthogy bár az alap egy az egyben a Büszkeség és balítélet, azért a világ annyival változatosabb, hogy egy újfajta járvány járja be a világot, és a halottakból agyzabáló zombik lesznek. A Bennet-lányok pedig igazi harcosok, akik próbálják megvédeni a többieket a kétlábonjáró hulláktól. Persze egyeseknek ez is okot ad arra, hogy lenézzék a testvéreket, hiszen ők csak ócska kínai parasztoktól tanultak, a tehetséges és megfizethetetlen japán mesterek helyett, de hát annyi baj legyen. Nekem ez elsőre kicsit sok(k) volt, a sok katana, meg kungfu, de a végefelé már csak nevetni tudtam rajta. A legjobb mondjuk a félzombi Charlotte volt, aki azért ment hozzá Collinshoz, mert már tudta, hogy megkapta a kórt, és csak egy kis boldogságot akart élete utolsó heteiben.

Bár a könyv stílusa hagyott némi negatív mellékízt, attól még szerintem egyszer olvasható könyv volt, és egyelőre még egyedinek nevezhető (bár nem sokáig, mert nemsokára jönnek a folytatások, és hasonlóságok). Kár, hogy valószínűleg a magyar fordítás elvett egy keveset Jane Austen stílusából, meg az is sajnálatos, hogy a könyv végére egy csomó felesleges részt is beleírtak. Zárásként még leírom, hogy kit is lenne érdemes Elizabethnek választania a félzombi Charlotte szerint, hiszen Mr Darcy előnyeit ellensúlyozza, hogy nagyobb feje volt, úgyhogy tovább lehetett volna lakmározni az agyvelejéből.

Kim Harrison: The Good, the Bad, and the Undead

Amilyen sokára olvastam el ezt a részt az első kötethez képest, annyira tetszett is! Szóval most a héten egy újabb Rachel Morgan-nel lepem meg magam, az utolsó Sookie helyett. Mondjuk ez nem teljesen igaz, mert azt olvasok, amit kölcsönkapok, és Sookie-t most nem kaptam. De ha mindkettő nálam lenne, akkor is Rachelt olvastam volna most hamarabb.

Míg a sorozat első kötetének a fele nagyon unalmas volt, és rohadtul nehezen indult be, ez a mostani könyv teljesen a helyén volt. Az is abszolút pozitív, hogy a maga 450 oldala pont annyi volt, ami kellett. Nincs semmi összezsúfolva (Sookie), és mégcsak nem is unalmas.

A történet majdnem ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt. Rachelék vállalkozása a Vampiric Charms egyelőre még gyerekcipőben jár, vagyis Rachel vagy épphogy ki tudja fizetni a lakbért, vagy nem. Továbbra is retteg a vámpír lakótársától, Ivy-tól. Továbbra is mindent megtenne, hogy elkaphassa a nagy ellenfelét, Trent Kalamack-ot, és hogy kiderítse róla, hogy miféle lény. Közben a barátja, Nick, egyre inkább kezdi túlzásba vinni a démonológiás dolgait, ami nem kicsit idegesítő. Ja, és valaki sorra gyilkolja a boszorkányokat. Pontosabban a ley line witch-eket, ami nem tudom micsoda magyarul. Rákerestem a Boszorkányfutamban, hogy mi lett a hivatalos magyar fordítás, és extra vicces, mert leyvonal boszorkány lett. Na szóval azokat. De mivel Rachel nem ilyen jellegű boszorkány, ezért nincs mitől tartania. Vagy mégis?

Coraline és a titkos ajtó

A legelső bejegyzéseim között írtam a Coraline könyvről, és már akkor is mondtam, hogy előbb vagy utóbb fogok írni a filmváltozatról is. Úgy néz ki, hogy inkább utóbb lett belőle, de nem baj, mert ma nagyon jólesett megnézni. Mondanám, hogy teljesen ugyanolyan volt mint a könyv, de ez persze nem igaz, mert ez mozgott, színes volt, és volt hozzá hang is. :D Szóval ez azt jelenti, hogy igen, nagyon tetszett a könyv, és ilyenkor mindig egy kicsit félek megnézni a filmváltozatot, de most abszolút pozitívan csalódtam, mert nagyon jó volt.

A történetről azt hiszem nem írtam korábban. Szóval van egy Coraline nevű lány, aki a szüleivel frissen költözik be egy új házba, és körbejár felfedezni a környéket, megismeri a különc szomszédokat, meg ilyesmi. Aztán egyik nap esik az eső és neki bent kéne maradnia. A szülei meg túl elfoglaltak ahhoz, hogy akár csak egy kicsit is foglalkozzanak a lánnyal, ezért egyedül fedezi fel a házat. Megszámolja az ablakokat, ajtókat, egyebeket, mígnem talál egy ajtót a tapéta mögött, ami átvezeti őt egy tükörvilágba. Ahol a szülei kedvesek, a szomszédok is varázslatosabbak, szóval ahol szeretik. Csak annyi a bökkenő, hogy ebben a másik világban mindenkinek gombszeme van, és ahhoz hogy ott maradhasson, neki is gombot kellene varrni a szeme helyére. Na és innentől kezdődnek meg a borzalmak, meg a haza akarok menni érzés. Egyébként a könyv félelmetesebb volt, szóval szerintem jó, hogy egy enyhébb verziót kaptunk a filmben. De még így is kellőképpen bizarr volt.

Julie & Julia - Két nő, egy recept

Úgy ültem neki ennek a filmnek, hogy az ismerőseim akik látták, mind azt állították, hogy ez mennyire egy remek film. Nekem ugyan voltak fenntartásaim, Meryl Streep mondjuk úgy, hogy nem a nagy kedvencem, de végülis Amy Adams nagy kedvencem, és a film témája (leendő) szakmába vág - és nem, nem az írásra és blogolásra gondoltam.

Aztán úgy alakult, hogy nekem lett igazam. Meryl Streep lehet felőlem akármilyen nagy színész, mostanság csak gagyi filmekben játszik gagyi szerepeket. Amiben én utoljára láttam (Mamma Mia!, meg Az ördög Pradát visel), azok körülbelül ugyanolyan jellegű filmek voltak, mint ez a mostani, és most elnézést kérek azoktól, akiknek tetszett a fent említett két film. De egyik sem volt valami nagy jelentőségű alkotás. És itt még jön a semmilyen szerephez ez az eltúlzott nyivákolás-sipítozás, mellette meg olyan játék, ami egy elsőszerepes színésztől még úgy elnézhető, de nem Meryl Streeptől. És sajnos azt kell hogy mondjam, most még Amy Adams sem remekelt. De lehet hogy ezt a csak film teszi, mert én megvallom őszintén, halálra untam magam. Igaz, a film végén pozitív érzésekkel álltam fel, de ez nagyon gyorsan elpárolgott, és mostanra már csak a negatív dolgok maradtak meg.

A történet két szálat vonultat végig a film során, egyszer 2002-ben járunk, amikor is Juile elhatározza, hogy blogot ír, amin leírja, hogy hogyan főzte végig Julia Child szakácskönyvét 1 év alatt. Az persze eléggé érthetetlen, hogy igazából miért kell ezt csinálnia, főleg mert ezzel veszélyezteti a biztos bevételi forrását, a munkahelyét (még akkor is ha nem éppen álommunkáról van szó), másrészt meg teljesen elhanyagolja az egyébként baromira türelmes és megértő férjét. A másik szálon pedig azt nézhetjük végig, hogy a Párizsban unatkozó amerikai feleség hogyan jut el egy főzőtanfolyamtól odáig, hogy kiadják a könyvét. Hozzáteszem, a férjéről hasonló jókat lehet elmondani, mint Julie férjéről, két ilyen nőhőz szerintem rohadt nagy megértés és persze szerelem kell.

Charlaine Harris: From Dead To Worse (Por és hamu)

Az előző résznél említettem, hogy a barátnőm szerint ez a rész már nem olyan jó, de szerintem meg pont ugyanolyan, mint a többi. Az írónőnek talán most sikerült többmindent belezsúfolnia a szokásos 300 oldalba, de minőségbeli romlás nincs szerintem. A következő kötet az már lehet rosszabb, hiszen elég sok dolog megváltozott Sookie környezetében, és egyelőre még nem tudni, hogy ez negatív, vagy pozitív. Mostanra mondjuk már nagyon fárasztó lett, hogy minden részben el kell ismételni ugyanazokat a dolgokat... ez már a nyolcadik kötet volt, és még mindig előjön az, hogy hét kötettel ezelőtt Bill besétált a bárba, meg mi történt a negyedik részben Eric-kel, meg a harmadik részben Alcide-dal... Ajh.

Ami az első és legfontosabb, hogy most végre kiderült, hogy Sookie tündérvérének nem csak annyi a jelentősége, hogy agyontiporja szegény lány önbecsülését (mivel a tündérek nagyon vonzóak a vámpírok számára, elképzelhető, hogy Bill és Eric emiatt szerették meg). Ugyanis most megismertük Sookie dédnagypapáját, egy 100%-os tündér személyében. Valószínűleg ez a magyarázat a telepatikus képességeire. Jason szerencsére ezt ennyire nem örökölte át, ami nem is baj, mert ő most még mélyebbre süllyedt a szemünkben. Pedig azt gondoltam, hogy az alakváltás majd jót tesz neki, de mint kiderült, nem.

Azt már előző részben is észrevettük, hogy a Katrina nevű hurrikán, meg egyebek hatására eléggé meggyengült a louisiana-i vámpírság, ráadásul a vérfarkasoknál is már egy ideje nem csekély belső viszályok vannak. Most pedig úgy tűnik egyszerre jöttek rá a szomszédos vámpírok/vérfarkasok, hogy ideje lenne kihasználni ezt a meggyengült helyzetet. Tehát mondjuk azt, hogy történt egy kis főnökségváltás a vámpíroknál, meg néhány haláleset - szerencsére Eric pont abban a helyzetben volt, hogy választhatott. A vérfarkasoknál is pontosan ugyanez, csak itt Alcide lett az új vezető.

Úgy tűnik Quinn-től elbúcsúzhatunk, pedig neki aztán tényleg drukkoltam. Szóval inkább ő, mint bármelyik vámpír. Eric most már emlékszik a negyedik rész eseményeire, amikor közelebbi kapcsolatba került Sookie-val, és félek, hogy itt még lesz valami köztük. Amelia mellé pedig jött egy újabb lakótárs, egy idős boszorkány hölgy, Octavia. Sookie egyelőre nem örül neki, de hát ő ajánlotta fel. Remélem ebből sem lesz probléma, mert nekem tetszik, hogy van Sookie-nak valami társasága. Annak meg mertem örülni a múltkor, hogy végre nincs szó Debbie Pelt-ről, aztán most már megint őt vették elő. Én kinyírnám a húgát, az biztos, persze szigorúan önvédelemből!

Emily Diamand: Kalózok nyomában

Felüdülés a sok vámpírság és a boszorkányság után végre egy kalózokról szóló könyvre bukkanni, még akkor is, ha elsősorban gyerekeknek szóló könyvről van szó. Ráadásul itt egy jövőbeli történetet kapunk, mégis hagyományos vámpírokkal. Ugyanis a 22. században járunk, a nagy összeomlás után, amiről annyit lehet tudni, hogy odaveszett a technikai vívmányok, számítógépek nagy része, és mindent elöntött az áradás. Tehát a halászás és a kalózkodás dominál ebben a kietlen jövőben.

Persze a kutatók néha találnak érdekes dolgokat az elsüllyedt városokban, mobiltelefonokat, és egyéb kütyüket, melyekről csak nagyon kevesen tudnak. Még a létezésük is titok! Például szerintem oltári nagy jelenet, mikor Mr Saravanan közli, hogy "óvatosan! Azok ott Harry Potterek. A történészek a fél karjukat odaadnák, ha megkaphatnák őket". Egyik ilyen titokzatos szerzemény a mesterséges intelligenciával működő playing system, röviden psai, amit csak egy 13 éves kislány, Lilly Melkun tud működtetni. Erre a sokak számára egyszerű ékszernek tűnő holmira feni többen is a fogukat, többek között a kalózok is emiatt kutatták át Lilly halászfaluját. Ám mivel nem találják meg, beérik a miniszterelnök lányának elrablásával, kockáztatva ezzel egy esetleges háború kitörését. Hogy Lilly ezt megakadályozza, útra kel a vízimacskájával, és a sokak által áhított ékszerrel, és a cél elérésének érdekében még a nagy kalózvezér fiával is hajlandó barátságot kötni.

Joanne Harris: Sleep, Pale Sister (Aludj kislány)

A Sleep, Pale Sister (magyarul Aludj kislány) 1994-ben jelent meg, mielőtt Joanne Harris világhírűvé vált volna. Furcsa, hogy csak most adják ki magyarul, mindenesetre ahogy már említettem, most itt a nagy lehetőség, hogy egy dedikált példányt vigyünk haza, vagy lepjük meg vele ismerőseinket.

A történet ismét olyan, amit eddig még nem láttunk Joanne Harris-től, hiszen most egy igazi gótikus regény elevenedik meg előttünk. Nem is értem, hogy a gótikus regények szemináriumon miért nem erről a regényről tanultunk Henry James szellemei és Jekyll és Hyde-ok helyett. Na jó, ezt most nem gondoltam komolyan, mert ha eddig még nem mondtam volna, a kedvenc történeteim közé tartozik a fent említett két mű, azonban ez a könyv is simán megállja a helyét mellettük.

Henry Chester, nem túl tehetséges festő a tökéletes modell keresése közben talál rá a 9 éves Effie-re, aki később a felesége lesz. Effie ideális feleségalapanyagnak lennie, hiszen Henry még azelőtt magához láncolja, mint hogy bármilyen érzés is feléledne a lányban. Vagy csak azt hiszi? Henry ugyanis nem akar semmilyen bűnös kapcsolatot folytatni a lánnyal, csak a tökéletesség látszatát szeretné fenntartani, és a vágyait inkább Fanny Miller bordélyházában próbálja kiélni. Azonban Effie szeretetre vágyik, így kerül Moses Harper karjaiba, és közelebbi ismeretségbe Fannyval. Azonban Fannynak van egy szörnyű terve. A lányát, Martát ugyanis 10 évvel ezelőtt megölték a házában, pont Henry Chester szokásos látogatásának éjszakáján, ami azóta sem hagyja nyugodni Fanny lelkét.

Igazán lenyűgöző kísértethistória kerekedik ki a végére, hasonló stílusban elmesélve, mint amit a Csokoládénál is láttunk. A történéseket Henry, Mose, Effie és Fanny elbeszéléseiből ismerjük meg, és ez még többet ad az események titokzatosságához.

Up (Fel)

Épp csak röviden szeretném megemlíteni, hogy megnéztük tegnap az Up-ot, és bár teljesen más volt, mint amit vártunk, összességében mégiscsak nagyon tetszett. Én konkrétan végigbőgtem a fél filmet, de csak mert nagyon megható volt. Mivel konkrétan egyedül voltunk a teremben, ezért nem tudom, hogy vajon egy kisgyerek mit szólna egy ilyen filmhez. Mert volt benne sok gyerekes dolog, de tulajdonképpen inkább egy felnőtteknek szóló film volt. Tehát míg mondjuk Marynél és Maxnál el tudtam dönteni, hogy ez abszolút nem gyerekfilm, itt nincs határozott véleményem a megcélzott korosztállyal kapcsolatban.

A történet annyi, hogy van egy öregember, egy bizonyos Carl Fredericksen, akinek le akarják bontani a házát, meg öregek otthonába szeretnék küldeni, és mikor végleg el kellene hagynia az otthonát, akkor eszébe jutott a feleségének tett gyerekkori ígérete. Lényegében az, hogy Paradise Falls-nál lesz a házuk. És hogy máshogy lehetne eljuttatni a házat Dél-Amerikába, mint sok-sok felfújható lufival? Tulajdonképpen ez az a momentum, ami miatt már hónapok óta alig vártam a filmet, mert ennyi lufival utazni baromi jó lehet :) Persze nem voltak annyit levegőben, mint vártam, de nagyon jó film volt, és bár én azt hittem, hogy látványilag fog megérinteni, sokkal inkább a mondanivalója hatott meg. Továbblépés, meg ilyenek. Nagyon szép volt :)

Charlaine Harris: All Together Dead (Hetedik harapás)

A barátnőm, akitől kapom a könyveket azt mondja, hogy a sorozat minősége csökkenni fog az ezutáni kötetekben, de szerencsére ebben a részben ezt még nem lehet tapasztalni. És én remélem, hogy ezt a következőkben sem fogom. Mindenesetre most már csak hetek, azaz sokkal inkább napok kérdése, míg beérem a sorozatot, és ez egy kicsit pech. Mert így heti adagolásban nagyon is jó Sookie-t olvasni.

Most ilyen nagy vámpírkonferencia volt, tárgyalás, bál, ilyesmi. És felbérelték Sookiet, hogy olvasson gondolatokban, hogy megtudják ki milyen szándékkal vesz részt ezen a rendezvényen. Barryt is viszontlátjuk, akit azt hiszem talán még Dallasban ismertünk meg (2. könyv), és akkor még kezdő telepata volt, most meg már igencsak belejött a dolgokba. És itt aztán voltak kellő mennyiségben bonyodalmak, halottak, bombák, egyebek. Az biztos, hogy nem szabad elolvasnom többet az Acknowledgments részt, mert már a 4. könyvben is emiatt tudtam előre, hogy boszorkányos lesz, most meg ugyanígy szereztem tudomást holmi bombákról. És úgy nem vicces, ha előre tudod, hogy mi lesz, meg hogy senkinek sem tűnnek fel bizonyos gazdátlan csomagok. Ejjej.

Aztán volt egy kevés Quinn, aki iránt még nem tudjuk, hogy mit érez Sookie, de remélem egyszer még többet is fog annál, mint amit most. És azt is remélem hogy nem lesz több bonyodalom abból, hogy Eric is egyre kedvesebb. Elég legyen már a vámpírokból, eljöhetne már Quinn ideje! Ami viszont pozitívum, hogy végrevégre meg sem említették Debbie-t, mert már nagyon idegesített, hogy folyamatosan vele van probléma (először Alcide miatt, majd a magándetektívek, meg az aggódó család...). Mondjuk az előző rész végén mondta Sookie, hogy ez a dolog lezárva, de én féltem hogy megint előkerül, akárcsak említés szintjén is. Szerencse, hogy nem ez történt; máris szeretem ezt a részt.

Allee dedikálás

Milyen kár, hogy idén nem 2011 van, mert most november 11-én 11 óra 11 perckor nyílik az Allee Bevásárlóközpont a budai Skála helyén. Ma reggel már megkaptam a hírleveleket is, hogy ott nyílik az újabb Spar, meg az újabb Libri. De ami igazán érdekes, az az utóbbi. Elég sok embert meghívtak a nyitás alkalmából, többek között Fejős Évát, Réz Andrást, Rita Monaldit és Francesco Sortit, a részletes programot itt meg lehet tekinteni. Ami miatt azonban megemlítem ezt az eseményt, az a következő: Joanne Harris is itt lesz! Lesz vele egy órás beszélgetés, majd pedig dedikál az írónő! Mindez november 18-án 18 órától. Én valószínűleg nem fogok tudni elmenni, de ha mennék, akkor egész biztosan egy dedikált Rúnajelekkel térnék vissza!

Egyébként ha már Joanne Harris, akkor két könyvújdonság. November 16-án jelenik meg az Aludj kislány című könyve magyarul (eredeti címe Sleep Pale Sister, és majd lesz a blogon, de nem ígérem hogy még a magyar megjelenés előtt). Másrészt pedig áprilisban jelenik meg egy új könyve, a Blueeyedboy. Utóbbi persze még nem magyar megjelenés.