Kim Harrison: For a Few Demons More

A következő bejegyzésem a századik lesz, de az szerda előtt semmiképpen sem várható. Ezért gondoltam, hogy addig még gyorsan pótlom az elmaradásomat, ugyanis az elmúlt hetekben sikeresen a végére értem Rachel Morgan ötödik részének is. Már csak kettő van hátra, de mire eljutok odáig, már meglesz a következő rész is, juppiii.

Bár az igazat megvallva, nem tudom mi ez a nagy ujjongás. Ugyanis ebben a részben elvesztettünk egy állandó szereplőt. Mármint a jó oldalról. És annyira félek, hogy ennek még lesz folytatása, hiszen Jenks halálára is már mióta készülünk, és ezek után lehet hogy az is be fog következni előbb-utóbb. Pedig jó lenne, ha csak beszélnének róla, és nem tűnnének el sorra a kedvenc szereplőim, mert az így rémes lesz. Mondjuk az is igaz, hogy itt aztán tényleg mindenki a kedvencem: Rachel, Jenks, Ivy, Kisten, Glenn, David, Trent, Ceri (stb). És van, aki most már csak volt.

Egyébként ebben a részben is meglehetősen sok dolog történt, egy Newt nevű démon Rachel-ön keres valamit (és nem tudjuk meg, hogy mit); Al fényes nappal mászkál a városban, valaki gyilkolássza a vérfarkasokat, David szinte összes ember barátnője vérfarkassá válik és belehal a fájdalmaiba, mindenkinek a focus-ra fáj a foga, Piscary-t kiengedték a börtönből és Ivy kiköltözött a templomból... De a legjobb, hogy Glenn-t akármikor le lehet fizetni egy kis ketchuppal :D

A regény után pedig van egy rövid kis novella szintén Kim Harrison tollából, aminek hála még egy kicsit úgy tehetünk, mintha semmi sem történt volna, és mindenki boldog lenne. A brief moment with one of our favorite characters... de akkor miért kellett megölni???

iCarly

Mostanában esténként iCarly-t szoktam nézni a Nickelodeonon. Csak engem idegesít, hogy csak idén most adják negyedjére a pités részt? És ez még csak annyi, ahányszor én láttam, de lehet hogy még sokkal többször is volt. De azért itt egy videó, mert tényleg nagyon tetszene a műsor, ha nem adnák majdnem minden este ugyanazt a részt.

Klasszikusok meg a zombik

Úgy tűnik új trend van kialakulóban könyvek terén, minden ami klasszikus, abba tesznek egy kis természetfelettit. Így születnek olyan könyvek, mint a Büszkeség és balítélet meg a zombik, illetve az Értelem és érzelem és tengeri szörnyek; amikről már tettem említést a blogon. Az egy jó kérdés, hogy mi ezeknek a haszna, azon kívül, hogy az írójuk feltehetően egy hatalmasat kaszál egy-egy klasszikus átírásával, de az is igaz, hogy baromira nem az ő érdeme. Mert az eredeti mű megmarad, csak megtűzdelik néhány teljesen oda nem illő megjegyzéssel. De ha azt nézzük, akkor manapság szerintem nagyon kevesen olvasnak klasszikusokat a fiatalok közül (még én sem, pedig kisebb koromban micsoda kedvenceim voltak!), és ha ahhoz, hogy megismerjék például a Bennet lányokat az kell, hogy az eredeti regény 10%-ban zombikat kaszaboljanak, akkor szerintem már megérte.

Éppen ezért én abszolút nem vagyok az ilyen jellegű könyvek ellen, jó példa erre, hogy már a polcomon figyel ővámpírsága Mr Darcy, és amint lesz egy kis szabad időm, el is fogom olvasni. Folyamatosan szoktam figyelni a hasonló címeket, amik közül meg is osztok néhányat, ezekből van ami már megjelent, van ami még csak előkészületben van. Ti ezekből elolvasnátok valamelyiket?

The Undead World of Oz (az Óznak élőhalottakkal teli átirata), Dracula vs Zombula (ezt egyelőre nem tudom elképzelni, egy alternatív Draculának tűnik), The War of the Worlds Plus Blood, Guts and Zombies (az eredetije H. G. Wells Világok harca), Alice in Zombieland (igazából ez az ami eddig érdekel is engem, mert az Alice-t majdnem minden formában szeretem), Adventures of Huckleberry Finn and Zombie Jim (újabb zombulás a láthatáron). És akkor még néhány Jane Austen: Persuasion... in Space! (szerencsére nem szerettem annyira a Meggyőző érvek eredetijét, hogy csekkolnom kellene az űrváltozatot), Emma and the Werewolves (erről csak annyit, hogy ugye említettem hogy az Emma a kedvenc Austen regényem?), Mansfield Park and Mummies (a Mansfield Park-ot nem túlzottan szeretem, na de múmiák!) Plusz még ezekből is jönnek a folytatások és alternatív változatok, már itt a Büszkeség és balítélet meg a zombik előzménye, sőt már Mr Darcy sem először vált vámpírrá.

(According to) Greta

Van egy pár fiatal színésznő, akit próbálok figyelemmel kísérni, ezek egyike Hilary Duff. Ezért is néztem most meg a Greta című filmjét, ami hát... mondjuk azt, hogy messze nem a legjobb tőle. Hilary Duff komolyan 2003-2004-ben volt a csúcson, a Lizzie McGuire-el, meg a Raise Your Voice-szal (Sztár születik) és A Cinderella Storyval (Los angeles-i tündérmese). Az utolsó film amit láttam tőle, a 2006-os Material Girls is egész jó volt, de a Greta ahhoz képest egy hatalmas mélyrepülés.

Egy problémás lányt játszik, akinek az apja meghalt, az anyja a harmadik férjét fogyasztja, és mivel otthon útban van, és folyton csak baj van vele, az anyja lepasszolja a nagyszülőkhöz vidékre. És Greta nagyon nem tud beilleszkedni. Ami főként azért van, mert nem képes a normális emberi beszédre, csak cinikus megjegyzései vannak, meg listát vezet arról, hogy mit kell megtennie a bekövetkező haláláig, amiről persze külön listát vezet. Mármint a lehetséges öngyilkossági módszerekről.

Mondjuk én nem mondom, hogy ez annyira rossz film volt, csak én valami feelgood cuccot vártam, ha már Hilary Duff, de ez messze nem az volt. Nem volt egy értelmes párbeszéd, a kameramozgás is nagyon idegesítő, Hilary Duff pedig itt sajnos egyáltalán nem szerethető, és kicsit sem tudtam együttérezni vele. Szóval részemről ez most csalódás volt.

Ballet Shoes (Balettcipők)

Amikor az Emma poszterére kerestem, akkor találtam meg ennek a filmnek a poszterjét. Gondolom azért dobta ki ezt is, mivel az egyik főszereplő Emma Watson, a Harry Potter sorozat Hermione-ja. Én úgy tudom ez az egyetlen filmje a Harry Pottereken kívül (kivéve a Cincin, de ott csak szinkronizál), de nekem nagyon tetszett, és szívesen látnék tőle mást is. Annak ellenére, hogy ebben a filmben szerintem ő volt legkevésbé szerethető a három lány közül.

Emma Watson, Yasmin Paige és Lucy Boynton mellett árva lányt játszik, akit csecsemőkorában szedett össze valahol egy kicsit különös figura, a nagy kalandor, Gum. Azonban az öregember csak néha-néha tér haza, általában egy-egy újabb gyerekkel, míg végül többet nem jelentkezik. És itt kezdődnek a problémák. A szintén árva Sylvia Brown-nak és nénikéjének nincs elég pénzük, hogy eltartsanak három gyereket, meg fenntartsák a nagy házat, ezért először is kiadják a ház szobáit. Csupa kedves ember költözik hozzájuk, és olyanok lesznek, mint egy nagy család. A lányok jó iskolában kezdenek tanulni, többek között táncolni és színészkedni, és végül ezzel fognak hozzájárulni a család megélhetéséhez. Ám míg Pauline híres színésznő, a nála fiatalabb Petrova inkább pilóta, Posy pedig balerina szeretne lenni. A három lány megfogadja, hogy valami olyasmit fognak létrehozni, amivel bekerülnek a történelemkönyvekbe.

Az egész olyan volt, mint egy tündérmese, egyedül azt sajnálom, hogy túl kevés ideig tartott. Akármilyen probléma vetődött is fel, az a következő pillanatban máris megoldódott, mert egyszerűen nem volt idő arra, hogy mindent ki lehessen fejteni ebben a csekélyke nyolcvanöt percben. Van belőle könyv is, majd ha egyszer elolvasom, abból remélem ki fog derülni, hogy valójában mennyire sikerült a lányoknak felnőniük. Mert a filmnek erre sajnos már nem maradt ideje.

Emma

A kedvenc Jane Austen-om az Emma, ezért csak idő kérdése volt, hogy mikor fogom rávetni magam a tavaly készült 4 részes BBC sorozatra. Bár meglehetősen lassan haladtam vele, mert egy kicsit unalmasra sikeredett ez a feldolgozás (legalábbis az első két rész). Arról nem is beszélve, hogy Romola Garai az eddigi legunszimpatikusabb Emma akit eddig láttam, sikerült Gwyneth Paltrow-t is alulmúlnia. Én akkor is a Kate Beckinsale - Mark Strong párosra szavazok, ők alkotják a legjobb Emma - Knightley párost.

Hát igen, tulajdonképpen a legnagyobb problémám Emmával volt, annak ellenére, hogy ő a kedvenc Austen-hősnöm, itt valahogy nem sikerült eltalálniuk a karakterét. A negyedik részben már kezdtem azt hinni, hogy talán nem is olyan rossz, de aztán mindent elrontott az utolsó 5 percben levő "nem házasodhatunk meg!" kifakadásával. Én Romola Garait még nem sok mindenben láttam, csak felnőtt Briany-ként a Vágy és vezeklésben, meg a Dirty Dancing 2-ben, de az biztos, hogy ez a szerep nagyon nem illett hozzá. Pedig az itteni Harriet Smith (Louise Dylan) és Frank Churchill (Rupert Evans) volt a legjobb a három általam látott film közül; ráadásul Jane Fairfax és Mrs Weston is nagyon aranyos volt. Mr Knightley-t pedig mindig tudom szeretni, de ez nem a színész, sokkal inkább a karakter miatt van. Azt hiszem én Mr Darcy-t is minden verzióban szerettem, ez körülbelül ugyanolyan kategória.

Szóval én azt mondanám, hogy ha valaki elvetemült Jane Austen-rajongó, akkor érdemes megpróbálkoznia ezzel a rövid sorozattal, de messze nem ez a legjobb Emma-feldolgozás. Én sokkal inkább az 1996-os Kate Beckinsale-es verzióra szavazok, de akár a szintén 1996-ban készült kicsit nagyobb sztárparádét felvonultató Gwyneth Paltrow-féle verzióval is többre megy az ember. Egyébként általában azt a verziót szokták jobban kedvelni, de szerintem az előbbi sokkal jobban visszaadja a könyv hangulatát.

John Grisham: Siralomház

Még semmit sem olvastam John Grisham-től, de már nagyon régóta szeretnék. Például nemrég jelent meg Az utca ügyvédje, na annak már a borítójába teljesen beleszerettem, de azt még egyelőre nem találtam meg könyvtárban. Viszont egy másik regényét, a Siralomházat, igen. És mit ne mondjak, nagyon hamar lecsúszott ez a közel 700 oldal, szóval egyértelmű, hogy várható még folytatás. Az ítélet eladó biztosan, mert az már a polcomon van, de az sem kizárt, hogy találok még valami mást is a következő könyvtári látogatásomon is.

A hátoldal szerint a könyv a jogi krimi izgalmát és a lélektani regény mélységeit elegyíti, ami nálam nagyon jól hangzik. Olyanról mondjuk nem hallottam, hogy jogi krimi, de a fogalom tetszik, a lélektani regényeket pedig amúgy is szeretem. A történet pedig valami kimagaslóan egyedi, de ami miatt méginkább izgalmas és érdekfeszítő marad a történet, az a szereplők miatt van. Én egyaránt át tudtam érezni a főszereplő, Adam Hall, érzelmeit, amiért elvállalja a kivégzésére váró nagyapja jogi képviseletét, amiért időnként gyűlölni tudja az öreget a múltban elkövetett tettei miatt, és mégis feltétlen marad a szeretete és a megbocsátása. Fantasztikusak voltak még a párbeszédek is, a halálra váró Sam összes szavát ittam, de nemcsak én, hanem Adam is. Szóval nekem nagyon tetszett, de biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz a kedvencem Grisham-től, és okoz még nekem a közeljövőben egynéhány kellemes órát és a regényei még tartogatnak számomra egy-két meglepetést.

Elátkozott Ella

Nem egy új film, és én is rengetegszer láttam. Tipikusan olyan film, amit ilyenkor ünnepekkor le szoktak adni a tévécsatornák, tavaly karácsonykor és szilveszterkor is meg lehetett nézni, ha jól emlékszem mindkétszer a film+ műsorán. Van belőle könyv is, aminek már egy ideje tervezem az elolvasását, talán majd hamarosan sort kerítek rá. Majd meglátjuk.

A film tulajdonképpen egy Hamupipőke-feldolgozás, egy kisebb csavarral. A főszereplő lány, Ella, nem sokkal születése után egy eléggé kellemetlen ajándékot kap, az engedelmességet. Ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy amit mondanak neki, az számára mintha parancs lenne, és ez ellen nem tud semmit sem tenni. És a két gonosz mostohatestvére elég hamar rájön erre a furcsaságra, és rendre kihasználják az Ellával szembeni fölényüket. Ella végül megelégeli a dolgot, és útra kel, hogy megszabaduljon a különleges ajándékától. Az útját azonban különféle lények keresztezik, ogrék, koboldok, óriások, a hatalmas rajongótáborral rendelkező Char herceg, és annak gonosz nagybátyja.

Kicsit bugyuta, kicsit cukros, de azért imádom ezt a filmet. Főként Anne Hathaway miatt, akitől ez a kedvenc filmem. Neveletlen hercegnőként is szerettem, de abból sokkal inkább kedveltem a könyvet, ráadásul a második résznél már végképp elvágták magukat nálam. Nem sok filmjét láttam, de az biztos, hogy a Get Smart (Zsenikém) nem miatta volt oltári jó, és nálam Az ördög Pradát visel és A csajok háborúja is eléggé leszerepelt.

Meg Cabot: Jinx - A balszerencse átka

Ezt is még év végén olvastam el, csudiszép feltűnő csillogós borítóval, ami sajnos a képen nem látszik. Mindenesetre a magyar kiadás ehhez az angol borítóhoz képest nagyon gyenge. Egyébként van egy akkora sztorim ehhez a könyvhöz, el is mesélem mindjárt. Egyik este hazafelé menet olvastam a Jinx című könyvet (a jinx egyébként valami olyasmit jelent, hogy balszerencse), és látom, hogy van előttem egy kisebb pocsolya. De a sötétben nem látszott rendesen, azt hittem hogy simán át tudom ugrani. Persze a látszat csalt, és sikerült nagy ügyesen beletrappolnom egy kisebbfajta Balatonba, és térdig vizes lettem, mindkét cipőm beázott, és még háromnegyed órát buszozhattam hazafelé a hidegben. És mindeközben a JINX című könyvet olvastam. Hazafelé nem bírtam nem végig mosolyogni a hülyeségemen, ha látott volna valaki a mitolvasról, akkor biztos nagyon vicces bejegyzés született volna rólam. :D

A történet egyébként szokásosan Meg Cabot-os, akitől ha sokat olvas az ember akkor eléggé kiszámíthatóvá válik. De engem nem nagyon zavart, mert manapság egyre ritkábban kerülnek a kezembe a könyvei. Pedig aranyos a történet, van egy Jean nevű leányzó, aki mintha el lenne átkozva, annyi szerencsétlenség történik vele; ezért is hívja mindenki Jinx-nek. A balszerencséje elűzte otthonról, és most new york-i rokonoknál talált menedékre, ahol egyedül a vele egykorú unokatestvérével nem találja meg a közös hangot. De ez nem számít, ha egyszer ott van a világ leghelyesebb pasija, Zack. Nekem különösen az tetszett, hogy hiába vannak a külső bonyodalmak, amit ők ketten éreznek, az kezdettől fogva változatlanul megmarad, és nem tudja semmi sem megzavarni őket. Nekem pedig pontosan erre volt szükségem, nem pedig a bonyodalmakra és sokszögekre :)

Lawrence Block: A halál völgyében

Az év vége kicsit zsúfoltra sikeredett (és nem, sajnos nem szórakozás miatt), ezért csak most jutottam el odáig, hogy írjak erről a könyvről. Pedig már egynéhány napja elolvastam. Ez most a Matt Scudder sorozat egyik része, mint Az apák bűnei volt. És igaz, hogy részben amiatt, illetve még előtte egy novella miatt döntöttem el, hogy tetszenek Block könyvei, azért mostanra már rájöttem, hogy inkább Bernie-t kedvelem. Nincs még egy olyan szimpatikus betörő. Scuddert egyszerűen nem tudom kedvelni, talán a stílusa teszi, vagy csak a sok alkohol. De egyelőre ez a két könyv volt ami legkevésbé tetszett, mondjuk az is igaz, hogy még csak 4 könyvet (és egy novellát) olvastam. Mondjuk annyira nem válogatok, szóval nyilván azt fogom legközelebb olvasni, ami van a könyvtárban. Tehát az biztos, hogy folytatás az lesz, csak kérdés hogy melyik.

A történet nagyjából annyi, hogy van egy zsaru, Jerry Broadfield. Aki egyébként szépen megszedte magát a rendőrségnél eltöltött évek alatt, mégis úgy gondolja, hogy neki fel kell állnia a korrupció ellen. Mert oké, hogy ő sem utasította soha vissza, ha pénzt adtak neki, de azért egy gyilkos, meg a kábszeresek ne ússzák már meg egy-két jófej zsaru miatt. Persze ez egynéhány embernek nagyon nem tetsszhetett, ugyanis Jerry egy halott prostituáltat talál a lakásában. És persze mindenkinek az a legegyszerűbb, ha őt varrják be gyilkosság miatt, egyedül Scudder hisz az ártatlanságában.