Anna Banks: Of Poseidon

Galen, egy Syrena (=sellő) herceg, aki tűvé teszi a partot a lány után, akiről azt hallotta, tud kommunikálni a halakkal. Egy tengerparti nyaralás során találkozik Emma Galennal. És bár a kapcsolat közöttük azonnali és erőteljes Galen még sincs száz százalékig meggyőződve arról, hogy Emma az a lány, akit keres. Legalábbis addig amíg egy szerencsétlen baleset folytán kiderül, hogy Emma és az ő adottsága az egyetlen, ami megmentheti Galen királyságát. Szüksége van a lány segítségére, bármi áron.

Oké, ez a fülszöveg nem éppen a legmeggyőzőbb, de őrült borítómániám van, és ez igazán szépségesre sikeredett, nem is tudtam másra gondolni, mint hogy kell, kell, kell, kell! Meg aztán olvastam ám nagyon kellemetes hableányos sorozatot is, ugye Tera Lynn Childs-tól (ez itt a reklám helye: megjelenik magyarul is!!! Utolsó cím amit láttam: Hableányok kíméljenek, nem tudom végül ezen jelenik-e meg, mindenesetre mindenkinek nagyon ajánlom, mert egy imádnivaló könyvet és egy imádnivaló írónőt ismerhettek meg általa! Remélem igényes fordításban jelenik meg, bár én a könyvmolyképző kiadóban még nem csalódtam), és azóta is akartam még pár hasonlóan jóval összefutni. Azt hiszem már a fülszövegen is látszik, ez most nem igazán sikerült.

Kezdem azzal, hogy Galennel a nagy találkozás úgy történik, hogy Emma sétálgat a tengerparton a legjobb barátnőjével, Chloé-val, aztán megbotlik, és egyenesen Galen karjaiba zuhan. Aki persze egyből megérzi, hogy egy másik sellővel, akarom mondani Syrenával van dolga, meg aztán a szemük színe is TELJESEN EGYFORMA, atyaég. De aztán búcsút intenek egymásnak, és mindenki megy a maga útján tovább. Aztán úgy alakul, hogy Chloe és Emma bemennek egy kicsit a vízbe. Az az Emma, aki kiskorában majdnem megfulladt, emlékei szerint egy hal mentette meg az életét, de ezt senki nem hitte el neki, mindenki csak a traumára fogta, hogy félrebeszél a gyerek. Na szóval az az Emma, aki fél a víztől, mert ugye majdnem meghalt már egyszer, most elmegy szépen úszkálni a legjobb barátnőjével, akit közben félbeharap egy cápa. Mindez Galen, meg az idegesítő testvére szeme láttára, akik nem értik, hogy ha egyszer érzik Emmán, hogy sellő, akkor mi a francért nem mentette meg a barátnőjét, hiszen lett volna rá lehetősége. Kb mintha direkt hagyta volna meghalni a legjobb barátnőjét. Akarom mondani az egyetlen barátnőjét, akit a kezdeti húszoldalas gyász után a következő közel háromszáz oldalon keresztül nagyjából háromszor fognak megemlíteni. Egyszer valami olyan kontextusban, hogy ha Chloe élne, vajon mit mondana. Egyszer mikor Raynával összeverekednek (ez is nagyon poén, el ne felejtsek visszatérni rá). Egyszer még hogy milyen egyedül érzi magát Emmácska Chloe nélkül. Bazdmeg, meghalt az egyedüli barátnőd!

Innentől nagyjából annyiból áll a történet, hogy Galen rájön, hogy Emma bizony sellő, izé Syrena, ráadásul Poseidon utóda valamilyen szinten, merthogy beszél a halakkal! Ami annyiban probléma, hogy akkor a bátyjának, Syrena királyának kell majd elvennie Emmát feleségül, mert ősi hagyomány, hogy a Triton és a Poseidon utódok egymással házasodnak. Na de mivel Emma valamiért nem tud átváltozni ténylegesen is sellővé, ezért Galennel lejárnak edzeni a vízbe (amitől Emmának még mindig halálosan kellene rettegnie, mert kiskorában majdnem megfulladt, aztán meg a legjobb barátnőjét kettőbe harapta egy cápa, és elviekben nagyon fél, gyakorlatilag pedig órákat tölt a víz alatt). Na de hogyan lehetne megmagyarázni Emma anyukájának, hogy miért töltenek együtt ennyi időt? Egyszerű, csak annyit kell mondaniuk, hogy járnak. Mert valamilyen hülye okból kifolyólag, Emma anyja ugyanis nem hiszi el, hogy a lánya csak úgy együtt van ezzel a jóképű sráccal, ezért igazán nevetséges módon külön-külön kifaggatja őket, és csak akkor nyugszik meg, amikor mind a ketten közlik, hogy igen, randiznak, és szeretnének lefeküdni egymással. Milyen anya az ilyen????

Ezzel kapcsolatban van még néhány nagyon nonszensz jelenet. Amikor Galen és Emma elhatározzák, hogy péntek este randira kell menniük, mert akkor Emma anyja jobban elhiszi, hogy valóban járnak. Meg majd úgy is kell viselkedniük, mintha járnának, csókolózniuk is kell, hogy a drága mama továbbra se furcsállja, hogy miért vannak ennyit együtt. Már nem azért, de Emmának egy szem barátja sincs, nem lehet vele valaki, akivel csak úgy elvan? Ja, és még van egy fejemetazasztalbaverős jelenet, amikor Galen két napra elutazik, és mivel Emmának nincsenek barátai, ezért gyakorlatilag egyedül van hagyva. Erre jön az anyja: "na mi az, összevesztetek? ha bármikor is kezet emel rád..." MIVAN??? Slusszpoén, hogy Emma a könyv során egyszer megjegyzi valami simlis dologra, hogy "jaj nem lehet, anya megtudná. ő egyből kiszagolja a hazugságot". Na én itt konkrétan szakadtam a röhögéstől, de tényleg. :_D

Ja, és amire még ki akartam térni: Rayna. Ő Galen testvére, és a könyv első felében utáljuk, mert negatív, meg abszolút unszimpatikus egy karakter. Van egy fantasztikus jelenet, amikor elkezdi szapulni Emmát, hogy direkt hagyta meghalni a barátnőjét, és erre egymásra esnek. Annyira, hogy gyakorlatilag szétverik az egész berendezést, meg a törésbiztos üveg teraszajtót valamelyikük fejével, és közben semmi bajuk nem esik, mert sellő szuperképességük van juhú. Mindezt pedig Emma első Galenéknél tett látogatásán, Galen álanyukájának a jelenlétében. Szóval ja, van itt baromság ezerrel. Rayna egyébként azért kiállhatatlan, mert a tudta nélkül hozzáadták valakihez, mert ugye a sellőknél ez így szokás, Emmát is ugye Galen bátyjának szánja Galen. Az egésznek a megoldása egyébként az lesz, hogy Emma azt javasolja Rayna párjának, Toraf-nak, hogy játssza a nehezen megszerezhetőt, tettessen közömbösséget a lány irányába, és akkor majd Rayna rájön, hogy tulajdonképpen szereti őt. Az egész 5 perc alatt játszódik le, mert Toraf megfogadva a lány tanácsát, lesmárolja Emmát Rayna szeme láttára, aki a következő pillanatban már szalad Toraf után és olyan lesz, mint a kezesbárány. Na szerintem ez sem igazán így működne irl, de mindegy.

A befejezés pedig olyan volt, hogy gyakorlatilag egy oldalba belesűrítettek egy kellemes kis cliffhangert, ami abszolút nem volt jól felépítve. Mert igaz utalgattak rá, hogy valaki figyeli Emmát, meg Galen bátyjának a szerelmi életét is megismertük közben valamennyire, de az utolsó egy oldalra maradt az, hogy na akkor most derült égből villámcsapásként mennyire összejött minden, és most éppen ezért nagyon kellene várnunk a második részt. Hát nem.

Ezek után az egyedüli dolog, amit nem értek, hogy goodreads-en hogy lehet 4,16os értékelése ennek a szennynek? Én gyorsan adtam is rá egy hatalmas nagy egyest, pedig nem szeretem számokkal értékelni a könyveket, de most nem hagyhattam ki. Kerüljétek el jó messzire ezt a könyvet, ha nem akartok elpocsékolni néhány hasznosabban is eltölthető órácskát.