A hercegnő és a béka

Már annyira vágytam erre a filmre, kicsit csodálkozom is, hogy sikerült vasárnapig kibírnom a megnézésével, és nem szenteste vetettem be magam a moziba, családi programozás helyett. Mert szerintem én még arra is képes lettem volna, a fél napom amúgy is munkával, majd utazással telt, egy kis mozizás még lazán belefért volna.

Szóval amennyire vártam ezt a filmet, körülbelül annyira tetszett is. Ha nem jobban. Isteni volt. Mondjuk nekem egy icipicit hiányzott, hogy emberek legyenek, mert nekem egy hercegnős moziba főként hercegnők kellenek, de azért a békás részek is aranyosak voltak. Főként ez a része a történetnek lett oltári aranyos. Hogy nem békából lett herceg, hanem pincérlányból béka, és végül hercegnő. Annyira kellemes volt végigülni ezt a filmet, a Disney bevezethetné, hogy minden karácsonyra kapunk egy hercegnőt (legközelebb Rapunzelt), és nem csak ilyen sokadik részeket, meg a Szépség karácsonyát és társait. Mert erre szerintem van igény. Legalábbis a mozi előtti negyedórás sorbanállás nekem ezt sugallta.

A kedvencem egyébként Ray(mond) volt, a szentjánosbogár. De Louis is nagyon nagy volt, meg ami szerintem száz százalékig a magyar szinkron érdeme, az Charlotte karaktere volt. Vagyis biztos eredetiben sem volt rossz, na de a magyar hangját annyira eltalálták ennek a tündéri hercegvadász leányzónak, hogy abszolút a kedvencem lett a lány. Annak ellenére, hogy egyébként nem is szerepelt valami sokat. Egyszóval tényleg annyira jó volt, hogy még ilyet, sokat.

Becstelen Brigantyk

Család nyomására tegnap este Becstelen Brigantykat néztünk. Ők negyedjére, mi elsőre. És mivel ők nem azok a fajták, akik egy filmet ilyen sokszor megnéznek (még moziban is többször!), én valami nagy durranást vártam. Annak ellenére, hogy nem mindig lehet megbízni az ízlésükben. És persze csalódtam.

Pedig maga a film nagyon jól indult, az első jelenetet én a film fénypontjának nevezném, nagyon hangulatos, zseniális párbeszédek, tökéletes alap egy jó filmhez. Csak aztán a későbbiekben nem maradt meg ez a szint. Nem azt mondom, hogy kellett volna bele több akció, meg skalpolás, és akkor mennyivel jobb lett volna. Mert ez sem feltéltenül biztos. De így magában szerintem nagyon lapos volt. Kicsit fel kellett volna pörgetni a dolgokat, esetleg egy fél órával kevesebb ideig húzni, és akkor talán nem lett volna ennyire unalmas.

Persze mondták nekem, hogy biztos azért, mert Brad Pitt legtöbb filmjét én valahogy sikeresen végigunom, vagy éppen végig sem bírom nézni (Benjamin Button), de itt még ezt sem lehet ráfogni. Mert Brad Pitt itt kivételesen végig a legjobbat hozta, és nem csak ő. Szóval itt egyértelműen mással volt baj.

John Boyne: A csíkos pizsamás fiú

Az igazat megvallva nem nagyon tudok mit írni erről a könyvről, pedig nagyon tetszett. De egyben nagyonnagyon szomorú is volt. Egyébként film is készült belőle, és mivel nekem nagyon tetszett, a családom azon része, amelyik lusta olvasni, most meg szeretné nézni a filmet. Szóval lehet hogy a napokban írok arról is, de lehet hogy a könyv után még várni fogok a filmmel. Majd meglátjuk.

Fülszöveg: John Boyne, ír származású író regénye igazi diadalutat jár be: eddig 64 kiadásban jelent meg, 2006-ban pedig elnyerte az Év Gyermekkönyve díjat. A megrázó történet egy kilencéves kisfiúról szól, akinek édesapja efy náci haláltábor vezetője, s ezért a család a tábor mellé költözik. Az unatkozó, magányos Bruno egyszer csak felfedező útra indul a hosszú és magas kerítés mentén...

Így ismerkedik meg a szintén kilencéves Smuel-lel, akivel egyébként egy napon születtek. És akit egyébként csak a kerítés túloldaláról látott, lehetőségünk sincs játszani egymással. Csak ülnek, és beszélgetnek. Mindezt körülbelül egy évig, amíg Bruno szülei úgy nem döntenek, hogy a gyerekeket vissza kell küldeni Berlinbe, mert egy ilyen hely nem való a gyerekneveléshez. Smuelnek is rossz híre van, ugyanis eltűnt az édesapja, és nem tud róla semmit. Bruno amúgy is szereti a felfedezéseket, ezért úgy dönt, hogy segít Smuelnek megkeresni az apukáját, mindezt a kerítés azon oldalán, ahol a csíkos pizsamások élnek.

December 25.

Sajnos úgy tűnik, hogy több napra nem fogok ilyet írni, mert még nekem sem sikerült jó programot kiválasztani. De hát ilyenkor családozni kell, nem a tévé előtt ülni. Még akkor is, ha egész évben nem adnak le annyi jó filmet, mint ilyenkor karácsonykor. A mai nap pedig tényleg egészen jó, elég csak a felhozatalt megnézni... és még én is annyi mindent kihagytam a lenti listából.

10:25 (RtlKlub) Kisasszonyok: A könyv verziót ugyan jobban szerettem, de azért is a film is nézhetős.

15:35 (Rtlklub) Kutyák és macskák: Gagyi kis film, de emiatt akartam Mr Csingilingnek hívni a macskámat :D Különben sem találtam jobbat délutánra.

17:25 (M1) Római vakáció: Megintcsak Audrey Hepburn és azok az őzikeszemek... Mást nem is tudok mondani :)

19:00 (RtlKlub) Polar Expressz: A kedvenc karácsonyi filmem, emiatt szerettem meg Josh Grobant, és ettől a filmtől aztán menthetetlenül karácsonyi hangulata lesz az embernek.

19:05 (Tv2) Madagaszkarácsony: Nem annyira szeretem az ilyen karácsonyi kis specialokat, de a Madagaszkár pingvineit szeretem, szóval ez már csak miattuk is kihagyhatatlan program lesz.

21:05 (M1) Álom luxuskivitelben: Ez a kedvencem Audrey Hepburn-től, de valószínűleg idén ki fogom hagyni, mert már lehet hogy kezdi fárasztani a barátomat (azt hiszem tavaly is pont az ünnepekkor néztem ugyanezt).

21:10 (Tv2) Dreamgirls: Már mikor megjelent is kíváncsi voltam erre a filmre, de azóta is várat magára. Talán most.

22:55 (Viasat3) Aludj csak, én álmodom: Talán ez a kedvenc Sandra Bullock-filmem, de már sokszor láttam, szóval biztosan nem maradok fent miatta.

23:05 (TCM) Viktor/Viktória: A Cartoon Network programja után a TCM-en általában mindig akad valami jó, most ez az aranyosnak tűnő film, Julie Andrews szereplésével.

December 24.

Kicsit későn jutottam el idáig, de most végre elkezdem átmazsolázni a karácsonyi műsort. Én egyelőre ezeket a filmeket néztem ki szentestére (ami részemről tényleg csak este kezdődik, mivel 2-ig dolgozom, és utána még haza kell szerencsétlenkednem magam vidékre). Sok az ütközés, de hát ez minden karácsonykor előfordul... Egyébként lenne még egy csomó minden, amit kiemelnék, de csak kevés tévéadóm van, és inkább azokat követem figyelemmel.

10:10 (RtlKlub) A muzsika hangja: Nincs is jobb program délelőttre, mint ez a kedves kis musical, Julie Andrews főszereplésével. Kár, hogy nekem ez most idén kimarad, de mivel megvan a polcomon is, nem kell karácsonyig várnom, ha meg szeretném nézni.

13:35 (Filmmúzeum) A kölcsönkért kastély: Ez egy igazán bohókás kis magyar film, abból az igazán jó fajtából. Manapság már sajnos nincsenek ilyenek.

14:20 (Viasat3) Végtelen történet: Kiskorom egyik nagy kedvence volt, ha tehetném, nosztalgiáznék egyet alatta.

17:35 (M1) Sabrina: Nem láttam még ezt a filmet, de engem már az is meggyőzőtt, hogy közel két órán keresztül csodálhatom Audrey Hepburn őzikeszemeit.

20:00 (M1) Én, Pán Péter: Az egyik legszebb film a földkerekségen, éppen ezért mindenkinek nagyon tudom ajánlani.

20:05 (Duna) Emma: A legeslegjobb feldolgozása Jane Austen Emmájának, főszerepben Kate Beckinsale-el.

21:00 (AXN) Édesek és mostohák: Egy nagyon kedves kis film, ahol egyszerre lehet szeretni Julia Roberts-et és Susan Sarandont.

21:15 (Tv2) Híd Terabithia földjére: Ugyanazt tudom rá mondani, mint az Én, Pán Péterre, ez is egy igazán megható kis film. Szerintem én holnap este ezt fogom újranézni.

Alma

Tudom, hogy pofátlanság ennyi idő után visszatérni egy ötperces rövidfilm ajánlójával, de most pontosan ez történik. Az Almát azért kaptam, mert én állítólag szeretem az ilyen "kisgyerekekkel ki....ós beteg filmeket", ami egyébként nem is igaz, csak pont az ilyen cuccok szoktak nagyon jól sikerülni (pl Coraline). És az Alma is ilyen. Amolyan picit horroros esti mese, gyönyörűszép kivitelezéssel. Ennyit az ajánlásról, magát a filmet itt lehet megnézni még valameddig (for a limited time only), szerintem karácsonyig biztosan megtekinthető marad.

Egyéb információkat a hivatalos oldalon találhattok.

Raymond Chandler: Visszajátszás

Ez a második könyvem, amit Raymond Chandler-től olvastam, még valamikor nyáron kezembe került az Asszony a tóban, és az tetszett. Még tervben (=a polcomon) van a The Long Good-Bye is, szóval talán majd valamikor arra is sor kerül. Egyelőre annyi könyv van nálam, hogy kérdéses, hogy mikor lesz egyáltalán időm mindent elolvasni. Arról nem beszélve, hogy most már nagyon ideje lenne tanulnom a vizsgáimra. Egyébként nem mondanám, hogy nekem túlságosan tetszenének ezek a Philip Marlowe-történetek, de arra a pár órára amíg tartanak, egészen kikapcsolnak. Ezért is mondom, hogy valószínűleg még lehet tőlem számítani egy-két ilyesfajta regényre.

A mostani könyvben magánnyomozónk egy olyan megbizatást kap, hogy kövessen egy fiatal lányt, akiről a kinézetén és pontos feltűnési helyén kívül semmilyen információt nem kap. Ezért is mondja fel a megbizatást rögtön azután, hogy megismeri ezt a bizonyos hölgyet, Miss Eleanor King-et, vagy Betty Mayfield-et, és inkább úgy dönt, hogy a lány megsegítésére siet. Ugyanis nagyon úgy tűnik, hogy nem ő az egyetlen, aki figyeli ezt a lányt, aki valószínűleg mégcsak nem is bűnöző, egyszerűen csak szabadulni próbál a múltjától.

Kim Harrison: A Fistful of Charms

Enyhén megkésve, de sikerült végre valamit elolvasnom az elmúlt hetek során. Mégpedig a következő, negyedik Rachel Morgan-t. Egyrészt nagyon kevés időm volt rá, másrészt volt valami, ami nagyon nem tetszett ebben a kötetben, mégpedig Nick.

Szóval az a nagy helyzet, hogy én Nick-et valamiért kezdettől fogva nagyon nem szeretem, és már alig vártam, hogy ki legyen írva a történetből. Éppen ezért is örültem nagyon, hogy a múltkori részben kellőképpen el lett hanyagolva, de sajnos most visszatért. Vagyis nem tért vissza, csak éppen bajba került, veszélybe sodorva Jenks fiát, Jax-et is. Rachel persze még érez annyit Nick iránt, hogy megpróbálja kiszabadítani a volt barátját egy csapat vérfarkas karmai közül.

Persze ahogy ez várható volt, nem igazán érte meg Rachelnek ez a dolog. Egyrészt mert démoni átkokat kellett készítenie Nick kiszabadításának érdekében, ezzel méginkább befeketítve a saját auráját, másrészt pedig csomó olyan dolgot kellett megtudnia Nick-ről, amik csak még mélyebbre süllyesztették őt a szemünkben. Nem elég, hogy tolvaj, de még bizalmas információkat is eladott Rachelről a démonoknak, még akkor is, amikor nagyban együtt voltak. Arról nem is beszélve, hogy tolvajt faragott Jenks fiából. Tehát remélem, hogy ezután a rész után Nick örökre távozik Rache életéből, mert már nagyon fárasztó volt.

Ami egyébként külön jó volt, hogy Rachel emberméretűvé varázsolta Jenks-et, így most a kis pixi valamivel több szerepet kapott, ami mit ne mondjak, nagyon jól állt neki. Ivy-vel is történt némi előrelépés, de az egyelőre kérdés, hogy ez most inkább pozitív, vagy negatív, de valószínű, hogy inkább az előző. Mert annak ellenére, hogy Rachel kis híján meghalt a felfedezései közben, azért mégiscsak egyre jobban megismeri és bízik Ivy-ban, ami abszolút pozitív a kapcsolatuk szempontjából.

Sense and Sensibility and Sea Monsters

Ugye írtam már korábban a Büszkeség és balítélet meg a zombik című remekműről a blogon, és csak úgy puszta kíváncsiságból rákerestem, hogy mások mit gondolnak a könyvről. Mert azért ez mégiscsak egy klasszikus elbutítása és szerintem valamilyen szinten a tönkretétele is. Erre főként olyan véleményeket találtam, mely szerint kevés benne a zombi, meg nem gondolták volna, hogy úristen ez Jane Austen stílusában van írva, mennyire unalmas. És én még amiatt panaszkodtam, hogy nem eléggé Austen-es a stílusa. Hát ízlések és pofonok. Azért szerintem ha valamire rá van írva, hogy Jane Austen, attól nem egy pörgős fantasyt kellene várni.

Na de amit meg akartam osztani, az a következő könyv trailere (mert van neki ilyen is), vagyis ami most jön, az az Értelem és érzelem és tengeri szörnyek:

Tavaszébredés

Krónikus időhiányban szenvedek mostanság, tehát nem nagyon telik tőlem most értelmes bejegyzésekre. Nemhogy filmet nézni nincs időm, de még olvasni sem nagyon van. Pedig utóbbit aztán mindenhol lehet, otthon, buszon, munka közben... Most is csak azért írok ide, mert valami nagyon jót találtam. Ugyanis megyek holnap este színházba, és gondoltam rákeresek kicsit a darabra (képek, vélemények, ilyesmi).

Csak úgy a reklám kedvéért, a Tavaszébredést fogom ma este megnézni, a musicalről bővebb információt ezen az oldalon olvashattok. Nagyon barátságos előadás, mert 995 forintért árulják rá a jegyeket, ami valljuk be, színházi előadásoknál meglehetősen olcsónak számít. Na és ami a lényeg, hogy a külföldi Tavaszébredés (Spring Awakening) videókat böngészve, megakadt a szemem egy Glee-s lányon, Lea Michele-n, aki Rachelt alakítja az imént említett sorozatban. De ez még semmi, ugyanis Jenna Ushkowitz, azaz Tina is játszik a Tavaszébredésben. Sajnos ez a lenti videóban nem fog látszani, mert ebben pont nincs benne (legalábbis én nem látom), de muszáj volt ezt választanom már csak Zach Braff miatt is. A kérdés már csak az, hogy vajon mikor fognak a Glee-ben is Tavaszébredést énekelni, hiszen már csak a két lány miatt is nagyon poén lenne.

Charlaine Harris: Dead and Gone (Vörös telihold)

Na most jött el a rész, ami tényleg iszonyatosan rossz volt. Az eddigi legrosszabb. Komolyan mondom, hogy ennek a résznek aztán abszolút semmi, de semmi értelme nem volt, nem történt semmi, unalmas is volt. Még szerencse, hogy valamivel rövidebb volt mint a többi rész, ezért nem kellett sokáig szenvedni.

Egyrészt rögtön az elején kiderült, hogy valami ellentét van a tündérkék között, és Sookie hatalmas veszélyben van. Csak ezt a borzasztó nagy fenyegetettséget egyszerűen nem lehetett komolyan venni. Mert nem történt semmi, de azért a végeredmény az, hogy a tündérek mennyire veszélyesek. Valószínű, hogy többet nem lesz róluk szó, vagyis még egy hangyányi esélyt hagyott rá a kedves írónő, de szerintem csak azért, mert kell hagynia egy kiskaput, ha már nem jut semmi újdonság az eszébe.

Aztán Sookie magánélete egyszerűen nevetséges. Ismét elküldi Quinn-t, az egyetlen normális jelöltet, teljesen nonszensz indokokkal. És marad Eric, aki körülbelül a negyedik részben volt jó arra, hogy Sookie-val legyen, utána már nem kellett volna semmit sem kavarniuk. Billt meg el kellene felejteni. Neki meg lehet bocsátani, ráadásul kétszeresen is, Quinnek meg nem?

Hatalmas szerencse, hogy egyelőre még nincs következő rész. Mire az megjelenik, lehet hogy lesz kedvem megint olvasni, de most egy időre egész biztosan hanyagoltam volna a témát. Mondjuk van még egy novelláskötet, azt hiszem, de utána egy jó időre tényleg letudom Sookie-ékat, mert ez a rész mostmár tényleg nagyon fárasztó volt. Pedig az eddigiekkel egyáltalán nem volt komolyabb probléma, leszámítva persze az unalomig ismételt dolgokat. De hát az legyen a legkevesebb.

Kim Harrison: Every Which Way But Dead

Egy kicsit sokáig tartott, de végre sikerült elolvasnom a Hollows harmadik részét is. Igaz, hogy ez a rész nem volt valami pörgős, de így is nagyon sok minden történt. Amennyire idegesített mostanáig Nick, most végre elhúzta a csíkot Jax-el együtt, de éppen ezért is valószínű, hogy (sajnos) még vissza fog térni. A démonos dolog ami a legfárasztóbb az egészben sajnos még mindig tart, Rachel ugyanis még mindig hajlandó bármire azért, hogy életben maradjon, így időnként kénytelen démonokkal szövetkezni. De Algaliarepten keresztül legalább megismerjük Ceri-t, az ezeréves szőke elf-lányt, aki ezután szerintem állandó szereplő lesz Rachel szomszédságában.

A kedvenc jeleneteim komolyan azok, amikor Rachel és Trent együtt vannak. Azon kívül, hogy Trent egy gyilkos, meg hamarosan megházasodik, én már csakazértis nekik drukkolok. Szabályosan vigyorgok egy-egy Trent-Rachel párbeszéden, a mostani rész meg aztán tényleg mindent überelt. Ugyanez vonatkozik Kisten-re is, Rachel jelenlegi pasijára. Őt is már körülbelül az eleje óta kedvelem, csak most mégjobban. David meg amikor feltűnt, azonnal megszerettem, és örülök, hogy neki is lesz még jócskán szerepe Rachel életében.

Történetileg pedig körülbelül annyi történt, hogy miután az előző részben Rachel börtönbe juttatta a nagyhatalmű vámpírt, Piscaryt, jött egy bizonyos Saladan nevű boszorkány, aki ki akarta használni ezt a bizonytalan helyzetet. Rachelnek pedig számos alkalma van megismerni Saladant, először mikor Kistennel "randiznak", másodjára pedig Trent alkalmazottjaként. És elég hamar kiderül, hogy Saladan egyáltalán nem az a kedves és ártatlan figura.