2009. december 4., péntek

Charlaine Harris: Dead and Gone (Vörös telihold)

Na most jött el a rész, ami tényleg iszonyatosan rossz volt. Az eddigi legrosszabb. Komolyan mondom, hogy ennek a résznek aztán abszolút semmi, de semmi értelme nem volt, nem történt semmi, unalmas is volt. Még szerencse, hogy valamivel rövidebb volt mint a többi rész, ezért nem kellett sokáig szenvedni.


Egyrészt rögtön az elején kiderült, hogy valami ellentét van a tündérkék között, és Sookie hatalmas veszélyben van. Csak ezt a borzasztó nagy fenyegetettséget egyszerűen nem lehetett komolyan venni. Mert nem történt semmi, de azért a végeredmény az, hogy a tündérek mennyire veszélyesek. Valószínű, hogy többet nem lesz róluk szó, vagyis még egy hangyányi esélyt hagyott rá a kedves írónő, de szerintem csak azért, mert kell hagynia egy kiskaput, ha már nem jut semmi újdonság az eszébe.


Aztán Sookie magánélete egyszerűen nevetséges. Ismét elküldi Quinn-t, az egyetlen normális jelöltet, teljesen nonszensz indokokkal. És marad Eric, aki körülbelül a negyedik részben volt jó arra, hogy Sookie-val legyen, utána már nem kellett volna semmit sem kavarniuk. Billt meg el kellene felejteni. Neki meg lehet bocsátani, ráadásul kétszeresen is, Quinnek meg nem?


Hatalmas szerencse, hogy egyelőre még nincs következő rész. Mire az megjelenik, lehet hogy lesz kedvem megint olvasni, de most egy időre egész biztosan hanyagoltam volna a témát. Mondjuk van még egy novelláskötet, azt hiszem, de utána egy jó időre tényleg letudom Sookie-ékat, mert ez a rész mostmár tényleg nagyon fárasztó volt. Pedig az eddigiekkel egyáltalán nem volt komolyabb probléma, leszámítva persze az unalomig ismételt dolgokat. De hát az legyen a legkevesebb.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése