2009. december 2., szerda

Kim Harrison: Every Which Way But Dead

Egy kicsit sokáig tartott, de végre sikerült elolvasnom a Hollows harmadik részét is. Igaz, hogy ez a rész nem volt valami pörgős, de így is nagyon sok minden történt. Amennyire idegesített mostanáig Nick, most végre elhúzta a csíkot Jax-el együtt, de éppen ezért is valószínű, hogy (sajnos) még vissza fog térni. A démonos dolog ami a legfárasztóbb az egészben sajnos még mindig tart, Rachel ugyanis még mindig hajlandó bármire azért, hogy életben maradjon, így időnként kénytelen démonokkal szövetkezni. De Algaliarepten keresztül legalább megismerjük Ceri-t, az ezeréves szőke elf-lányt, aki ezután szerintem állandó szereplő lesz Rachel szomszédságában.


A kedvenc jeleneteim komolyan azok, amikor Rachel és Trent együtt vannak. Azon kívül, hogy Trent egy gyilkos, meg hamarosan megházasodik, én már csakazértis nekik drukkolok. Szabályosan vigyorgok egy-egy Trent-Rachel párbeszéden, a mostani rész meg aztán tényleg mindent überelt. Ugyanez vonatkozik Kisten-re is, Rachel jelenlegi pasijára. Őt is már körülbelül az eleje óta kedvelem, csak most mégjobban. David meg amikor feltűnt, azonnal megszerettem, és örülök, hogy neki is lesz még jócskán szerepe Rachel életében.


Történetileg pedig körülbelül annyi történt, hogy miután az előző részben Rachel börtönbe juttatta a nagyhatalmű vámpírt, Piscaryt, jött egy bizonyos Saladan nevű boszorkány, aki ki akarta használni ezt a bizonytalan helyzetet. Rachelnek pedig számos alkalma van megismerni Saladant, először mikor Kistennel "randiznak", másodjára pedig Trent alkalmazottjaként. És elég hamar kiderül, hogy Saladan egyáltalán nem az a kedves és ártatlan figura.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése