Ally Carter: Only the Good Spy Young (Gallagher Girls #4)

Amikor Cammie Morgan beiratkozott a Gallagher Akadémiára, tudta, hogy a kémek veszélyes életére kell felkészülnie. Arra azonban nem számított, hogy a tényleges életveszély már az iskola padjában utoléri őt. De pontosan ez történt, amikor két hónappal ezelőtt egy terrorista csoport tört Cammie életére és megpróbálták elrabolni a lányt. Akkor csak a szerencsén múlt, hogy a kémpalánta ép bőrrel megúszta a helyzetet. De a veszély azóta is a nyomában van, és még Cammie, a kaméleon sem tud előle elrejtőzni. Főleg azután, hogy a lány környezetében a legmegbízhatóbb személyekről derül ki, hogy valójában kettősügynökök, és bármikor a lány életére törhettek volna. Cammie pedig egyre kevésbé tudja, hogy kire számíthat, hiszen egyre kevésbé bízhat meg saját tanáraiban, iskolatársaiban és talán már saját magában is.

Ennél a sorozatnál mindig szeretem elmondani, hogy bár az első részt nem szerettem, a második már sokkal inkább magával ragadott. Ezért is érdemes néha második esélyeket adni, főleg mivel mostanra ott tartok, hogy mikor jelenik már meg a következő rész? Miért kell még márciusig várnom rá, ha egyszer annyira nagyon akarom??

Ugyanis a harmadik rész közepén-végén volt egy óriási nagy twist, ami óta egyszerűen nem lehet letenni a sorozatot és él-hal az ember a folytatásért. Ugyanis két olyan emberről derült ki, hogy az ellenségnek dolgozhatnak, akikre egyáltalán nem számított az ember, és még így is sikerül nekik drukkolnunk, mert tudjuk, hogy igazából tévedés az egész, vagy hogyha mégsem, akkor is a jó oldalon kell állniuk, egyszerűen csak a látszat kedvéért nem tehetnek semmi mást. És imádom! <3 Neveket most nem akarok mondani, mert semmit sem szándékszom elspoilerezni, főleg hogy a harmadik rész kapcsán gyakorlatilag már mindent elmondtam, de hátha azt valaki átugrotta. De a lényeg, hogy imádom mindkettejüket, akár rosszak, akár jók, és persze a lányokat is egytől egyig nagyon megszerettem az elmúlt 3 részben. Bár még mindig nincs olyan jó, mint a Heist Society, de azért Ally Carter meglehetősen jó úton halad :)

Lawrence Block: A betörő, aki úgy festett mint Mondrian

Bernie Rhodenbarr tényleg semmi törvénybe ütközőt nem követett el. Mindössze tette a dolgát. Megkereste egy férfi, hogy becsülje fel a könyvtárát. Bernie elment, felbecsülte, hazaballagott. Nyugodt lelkiismerettel. Csakhogy Carolyn, társa a bűnben, a Pudliművek tulajdonosa, letaglózó hírrel várja: macskáját, Myanmart elrabolták. A váltságdíj meg negyedmillió dollár. Egy használt macskáért. Kisvártatva az is kiderül, hogy a könyvgyűjtemény tulajdonosa gyilkosság áldozata lett, a lakás meg tele van Bernie ujjlenyomataival. Közben pedig boldog-boldogtalan rajta keres egy Mondrian-festményt, ami évtizedekkel ezelőtt tűnt el. És még csak nem is ő lopta el.

Nem mostanában volt, hogy bármit is olvastam volna Lawrence Block-tól, pedig Bernie-t kifejezetten a barátomnak tekintettem. De hát tipikusan olyan könyv volt, ami ha volt a könyvtárban kivettem, egyébként nem nagyon mentem a közelébe. Aztán úgy alakult, hogy még könyvhéten 500 pénzért vesztegették ezt a kötetet, és mivel ez amúgy is kimaradt, meg ennyi aztán tényleg nem pénz érte, megvettem. Most pedig próbálom csökkenteni a polcomon felhalmozott könyveim számát, így alakult, hogy nagy nehezen, de sikerült sort is kerítenem rá.

Nagy meglepetések nem voltak ebben a kötetben, főként azért, mert nem sorban olvastam az eddigi könyveket sem, és valamelyik későbbi kötetben már utalt rá Bernie, hogy egy valódi Mondrian van a szobája falán. Így a végén levő trükközés is kiszámítható volt, meg valahogy az egész könyv is. Azzal sem nagyon vagyok kibékülve, hogy a párbeszédek annyira valótlanok voltak most is, hogy ilyen az életben biztosan nincs, ismerjük bármennyire is a másik félt. Szóval nagyon meglátszik, hogy mostanában messze nem ilyen könyveket szoktam olvasni, ennek ellenére Bernie-t továbbra is a barátomnak fogom tekinteni, de ha bármi is kimaradt még belőle, megvenni ezután mégannyira sem fogom.

Novemberi friss

Múlt hónapban ez is kimaradt persze, de azért most nem felejtettem el összeszedni a novemberi friss megjelenéseket. Nem hiszem, hogy 4-nél többet elolvasnék mondjuk közülük, mert most az a tervem, hogy az itthon porosodó könyvek közül válogatok, de majd kiderül:)

Azért a legelső a mai napom megjelenő Crossed (a Matched folytatása Ally Condie-tól) mindenképpen várós, mint ahogy The Pledge is, amit meg azért kellene elolvasnom végre, mert Kimberly Dertingtől már amúgy is akartam már valamit olvasni, és akkor most itt a nagyszerű lehetőség. A Saving June az Contemps, meg már amúgy is itt pihen a polcomon. A Shatter Me pedig nálam a hónap megjelenése, lenyűgöző történettel, és egyébként várható a magyar megjelenés is!

Ami az alsó sort illeti, ezek mind valamikor felkerültek a várólistámra, de annyira azért nem várom őket, hogy valóban sort is kerítsek rájuk a közeljövőben. A Don't Expect Magic az iszonyat aranyos sztorijával nyert meg magának, mekkora aranyosság már, hogy az átlagos csajról kiderül, hogy örökölte a tündérkeresztanya gént, és valaki máson kellene segítenie, mikor neki is bőven megvannak a maga problémái. A Darker Still valószínűleg ott vett meg, hogy a fülszöveg kezdő sora három kedvenc regényemet vegyíti, a Faking Faith pedig valamikor a contemps weboldalon lehetett kiemelve és azért figyeltem fel rá. A Little Women and Me pedig szimplán aranyosnak tűnik, persze ez még elsülhet jól is, meg rosszul is.

Szeptembertől novemberig...

Nem tudom mi történt az elmúlt több mint egy hónapban, munka, magánélet, minden összejött, és a blogommal valahogy nem sikerült foglalkoznom. Az olvasással sem nagyon, csak az elmúlt napokban kezdtem újra azt érezni, hogy sikerült visszatérnem azokhoz a könyvekhez, amik mindig fel tudnak vidítani, és akkor most itt az ideje, hogy írjak róluk néhány sorban. És akkor ezzel elvileg sikeresen beértem magam, és mostantól megpróbálok visszatérni a rendszeres blogoláshoz is, ígérem.

 

Ellen Hopkins: Crank (Crank #1)

Ez volt az első könyvem Ellen Hopkinstól, de biztosan merem állítani, hogy nem az utolsó. Azért olvastam el, mert miután elolvastam két versregényt Lisa Schroedertől, rá akartam keresni még hasonlókra, és Ellen Hopkins jött velem szembe. Nagyon komoly témáról ír, nagyon jól, körülbelül azonnal mindent felvettem a várólistámra Hopkinstól. Annyi csak a probléma, hogy a regényeihez a megfelelő hangulat is kell rendesen, ezért is váratnak még magukra a folytatások.

Erin Morgenstern: Night Circus

Az októberi hónap egyik legnagyobb kedvence volt részemről a Night Circus, ennél a könyvnél bánom legjobban, hogy nem írtam róla azon nyomban, ahogy elolvastam. Elsőre valami olyasmit vártam, mint egykoron A tökéletes trükk volt (óriási kedvencem), mert tulajdonképpen mindkettő bűvészes versengés, de nálam a Night Circus valahogy sokkal hatalmasabb történetté kerekedett. Imádtam a történetet, a szereplőket, a kezdetet és a befejezést, és egyenesen szerelmes vagyok a könyv mindkétféle borítójába is.

Mary E. Pearson: Az imádott Jenna Fox

Ez egy magyar megjelenés, amire nagyon vártam, utólag pedig azt kell mondjam, hogy elég nagy csalódás volt. Konkrétan amint elolvastam, azon nyomban túl is adtam rajta, és puszta önkínzásból forgatok olyasmiket a fejemben, hogy azért még a második részt nem ártana elolvasnom. Most nézem, hogy molyon szinte mindenki négy-öt csillagot adott rá, lehet hogy érdemesebb rájuk hallgatni, mert én maximum kettőt adtam volna rá, ha csillagozok, és azt is csak azért, mert egyszer azért olvasható volt.

Tera Lynn Childs: Sweet Venom (Medusa Girls #1)

Úgy rémlik említettem már néhányszor, hogy imádom Tera Lynn Childs-t, és minden egyes megjelenését nagyon várom, így a Medusa Girls-zel is így voltam. Nem is csalódtam benne egyáltalán, TLC továbbra is megmaradt az egyik kedvenc YA írónőmnek, még akkor is, ha egyáltalán nem én vagyok a célkorosztály. Azt pedig már most nagyon várom, hogy hogyan folytatódnak új kedvenc hármasikreim kalandjai.

Sarah Darer Littman: Want to Go Private?

Contemps Challenge miatt olvastam el, és most függetlenül attól, hogy miről szól, meglepő könyv volt számomra, mert követtem el hasonló dolgokat, mint a főszereplő, mondhatni jónéhány dologban magamra ismertem. Részemről egyébként a WTGP volt az egyik legvárósabb Contemps-könyv, nagyon erőteljes is volt, éppen ezért nem tudom nyugodt szívvel azt mondani, hogy szerettem, de azt sem, hogy nem.

Micol Ostow: Family

Szintén Contemps, de ha választhatnék, hogy melyik regényt hagytam volna ki a 18-ból, akkor az egyik választásom valószínűleg ez lett volna. Helyenként verses formában íródott regény, egy lányról, aki nem a legjobb családban nevelkedett, és az utcán talál rá az új családja, akivel sokkal jobban érzi magát, de azért vannak szabályok...

Neil Gaiman: American Gods

Ez nagyon hiányzott nekem, mert szeretek Gaimant olvasni, még akkor is, ha ritkán teszem. Hiába van vele tele a könyvespolcom, valahogy nehezen veszem rá magam. Utána persze szidom magam, hogy mekkora idióta vagyok:) Mindenesetre most úgy érzem, hogy ez volt a legeslegjobb, amit tőle valaha olvastam, úgyhogy köszönöm a kölcsönadónak:)

Emily Wing Smith: Back When You Were Easier to Love

Megint egy Contemps könyv, amitől az igazat megvallva abszolút nem vártam sokat. Megtévesztő tud lenni egy rózsaszín, szerelmes, aranyos borító, most pedig igazán jó irányba tévesztett meg. Azért, mert tényleg számítottam annyi mosolyra és kedvességre, mint amennyit ettől a könyvtől kaptam. És akkor a szokásos Contemps-szövegem jön, mert igen, ha nincs contemps, akkor ezt a könyvet is egészen biztosan messziről elkerülöm, pedig az hiba lett volna.

Sara Bennet Wealer: Rival

Újfent contemps, mégpedig a 16. az összesen 18-ból, amit idén olvasnom kell, vagyis egészen biztosan meglesz amit kitűztem magamnak! (Nem titok, a maradék kettő a Saving June és a Small Town Sinners lesz). A Rival úgyszintén pozitív csalódás részemről, gyakorlatilag már fél éve polcon van ez a könyv itthon, de valahogy mindig csak halogattam és halogattam... És azt kell hogy mondjam, ez is a legkedvesebb contemps-regényeim között landolt. Két lányról szól, akik egy darabig legjobb barátnők voltak, sőt igazából mind a mai napig azok lennének, ha egy félreértés miatt nem kezdenek el vérremenően versengeni egymással...

Jen Nadol: The Mark (The Mark #1)

Az egyik legelső bookdepository-s rendelésem volt, komolyan, 2010 februárjában rendeltem, még Amanda Marronéval és Simone Elkeles-szel együtt, aztán jó sokáig váratott magára. Most erőteljesen próbálom csökkenteni a könyvespolcon várakozó könyvek listáját, ezért kerülhetett sor erre a regényre. Illetve mert mostanság jelent meg a második része, és azt gondoltam adnom kell esélyt ennek a sorozatnak is. Folytatni valószínűleg nem fogom, de érdekes kis könyv volt. Egy olyan lányról szól, aki látja az embereken, ha éppen aznap fognak meghalni. És mivel még csak most kezdi felfedezni a képességeit, érdekesek voltak a felmerülő erkölcsi problémák, hogy tud-e egyáltalán segíteni az ilyen embereknek, egyáltalán érdemes-e, vagy jobb az, ha nem szól erről a dologról senkinek.

Kerstin Gier: Rubinvörös - Időtlen szerelem

Tavaly karácsonyra kunyeráltam magamnak ezt a könyvet, és valahogy azóta sem mentem a közelébe, és egyszerűen nem értem miért. Imádom, imádom, imádom. Időutazás sucker is vagyok és ez még az időutazás témáján belül is az egyik legimádnivalóbb volt. Folytatást ide nekem gyorsan!:)

Eden Maguire: Phoenix (Beautiful Dead #4)

A polcomon sorakozó könyvek csökkentése során ráeszméltem arra, hogy még mindig nem fejeztem be a gyönyörűségesenmeseszépséges zombijaink történetét. Ezen mondjuk nincs mit csodálkozni, annyira azért nem jó ez a sorozat, sőt... De ha már a polcomon van mind a négy kötet, akkor illik befejezni. Egyszer olvasható volt, de ennyi. A rejtély most sem volt nagy rejtély, mert nagyon-nagyon hamar rájöttem mindkettőre, Hunterre már régesrég, Phoenix halálára csak most a 4. rész elején, egyszerűen csak azt nem értem még mindig, hogy ha akármikor vissza lehet utazni az időben, akkor miért nem teszik meg minden alkalommal, és egyáltalán, miért kell ehhez Darina? A másik amit nem értek, hogy akkor ennek most mégis mi a franc értelme volt?

Ally Carter: Don't Judge a Girl by Her Cover (Gallagher Girls #3)

Ezzel a drága kis sorozattal annyi csak a problémám, hogy az első részét nem szerettem, a másodikat meg nagyon. Aztán elég nagy lelkesedéssel belevetettem magam a harmadik részbe, amit helyenként megint nem annyira kedveltem, de a végére meg annyira jó volt, hogy azonnal kellett a folytatás. Szóval azt kell hogy mondjam, hogy nálam ez a sorozat 100%ig hangulatfüggő, de mostanra már inkább szeretem. Ally Cartertől mondjuk sokkalsokkal jobb a Heist Society, mostanra már nagyon megszerettem Cammiet, Lizt, Bexet és Macey-t, meg Zach-et és Joe Solomon-t is, akiket perpillanat éppen nem lehet hova tenni. Mármint a történetben. Akkor ők most a jó fiúk, vagy a rossz fiúk? Na, na? Na ezért kell továbbolvasni!