Bernie Rhodenbarr tényleg semmi törvénybe ütközőt nem követett el. Mindössze tette a dolgát. Megkereste egy férfi, hogy becsülje fel a könyvtárát. Bernie elment, felbecsülte, hazaballagott. Nyugodt lelkiismerettel. Csakhogy Carolyn, társa a bűnben, a Pudliművek tulajdonosa, letaglózó hírrel várja: macskáját, Myanmart elrabolták. A váltságdíj meg negyedmillió dollár. Egy használt macskáért. Kisvártatva az is kiderül, hogy a könyvgyűjtemény tulajdonosa gyilkosság áldozata lett, a lakás meg tele van Bernie ujjlenyomataival. Közben pedig boldog-boldogtalan rajta keres egy Mondrian-festményt, ami évtizedekkel ezelőtt tűnt el. És még csak nem is ő lopta el.
Nem mostanában volt, hogy bármit is olvastam volna Lawrence Block-tól, pedig Bernie-t kifejezetten a barátomnak tekintettem. De hát tipikusan olyan könyv volt, ami ha volt a könyvtárban kivettem, egyébként nem nagyon mentem a közelébe. Aztán úgy alakult, hogy még könyvhéten 500 pénzért vesztegették ezt a kötetet, és mivel ez amúgy is kimaradt, meg ennyi aztán tényleg nem pénz érte, megvettem. Most pedig próbálom csökkenteni a polcomon felhalmozott könyveim számát, így alakult, hogy nagy nehezen, de sikerült sort is kerítenem rá.
Nagy meglepetések nem voltak ebben a kötetben, főként azért, mert nem sorban olvastam az eddigi könyveket sem, és valamelyik későbbi kötetben már utalt rá Bernie, hogy egy valódi Mondrian van a szobája falán. Így a végén levő trükközés is kiszámítható volt, meg valahogy az egész könyv is. Azzal sem nagyon vagyok kibékülve, hogy a párbeszédek annyira valótlanok voltak most is, hogy ilyen az életben biztosan nincs, ismerjük bármennyire is a másik félt. Szóval nagyon meglátszik, hogy mostanában messze nem ilyen könyveket szoktam olvasni, ennek ellenére Bernie-t továbbra is a barátomnak fogom tekinteni, de ha bármi is kimaradt még belőle, megvenni ezután mégannyira sem fogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése