Heti (Maxim kiadós) összegzés

Továbbra is megpróbálnék visszatérni a blogoláshoz, de természetesen most is úgy történt, hogy máris két könyvnyi lemaradásban vagyok.

Elolvastam ugyanis a Maxim kiadó őszi újdonságai közül kettőt is, Robin LaFevers-től a Gyilkos kegyelmet és Rebecca Donovantól az Elakadó lélegzetet. Mindkettő nagyon tetszett, ha lenne elég időm, akkor mindkettőnek már most elolvasnám a folytatását, és nem várnám meg a magyar megjelenéseket. (Mikor jön? Mikor? Mikor?) A Gyilkos kegyelemben bérgyilkos apácák vannak, és úgy tűnik nagyon bejönnek nekem ezek a bérgyilkos hölgyemények, alig pár napja fejeztem be ugyanis az Üvegtrón első két részét, ami szintén nagyon tetszett. Az Elakadó lélegzethez pedig idegzet kell, de rendesen, nem is nagyon tudok most mit írni róla. Bőven voltak benne frusztráló jelenetek, és nem csak történetileg, hanem írásilag is, amik szerintem nem a fordító hibájából voltak olyanok, amilyenek.

Jövő héten is folytatnám ezt a megkezdett Maxim-sorozatot, megnyertem ugyanis Abbi Glines könyvét, Ha az enyém lennél-t, és tegnapelőtt végre kézhez is kaptam. Meg még egy csomó könyvvel is szemezek a friss megjelenéseik közül, ezekre majd szépen lassan sort is kerítek. Most egyelőre elkezdtem végre Bree Despain-től a Farkashalált (The Savage Grace), pont ideje lenne befejeznem már a Dark Divine sorozatot, hiszen már vagy másfél éve megjelent az utolsó rész, az első kettővel pedig még 2010-ben végeztem. Meg kijött a Divergent (Beavatott) harmadik része is, az Allegiant, egyelőre még nem talált meg hangulatilag, de remélem a végére ez is fog tetszeni annyira, mint az első két rész. Szerintem ez a 3 könyv bőven elég egy hétre, de nem én lennék, ha nem gondolkoznék a Gyönyörű sorscsapás második részén, a Veszedelmes sorscsapáson is. És egyszerűen nem értem miért. Mert az első részt is rohadtul utáltam, legszívesebben a falhoz csapkodtam volna, vagy Abby fejéhez, hogy szaladjon minél messzebb ettől a beteg Travistól, és ne menjen bele egy ilyen abuzív kapcsolatba. Ez pedig egy Travis kötet lenne, talán hogy megértsük mitől lett ennyire pszichopata állat. Érdekel ez engem? Az a baj, hogy nem tudom :/

Katie McGarry - Crash Into You (Pushing the Limits #3)

Ez most tipikusan az a bejegyzés lesz, amikor semmi kedvem nincs írni, mert késő van, fáradt vagyok, sokáig olvastam. De muszáj valamit írnom, különben sosem fogok, és nagyon szeretnék visszatérni a blogoláshoz. Már csak azért is, hogy ha jövőre olvasnám esetlegesen a sorozat negyedik részét, akkor ne üljek szájtátva fél órát, mert nem emlékszem olyanokra, hogy ki az az Echo (na jó, rá azért emlékszem :)), meg Rachel, meg West. Ugyanis igeeen, lesz negyedik része is a sorozatnak! Mert én ugye végig azt hittem, hogy csak három részes lesz (+ a pár oldalas sztori Echo barátnőjéről), ugye Noah-Beth-Isaiah. De most amint néztem goodreads-en, lesz még folytatás! Azt egyébként el kell mondanom, hogy amíg olvastam a Crash Into You-t, végig azon drukkoltam, hogy a következő rész Abby-ről szóljon, de végülis Rachel egyik tesókáját kapjuk, mégpedig West-et. Úgyhogy még azért is kell drukkolnom, hogy legyen légyszi egy Abby-kötet is, mert... szeretjük a nyuszikat! :D

A sorozat első részénél már kineveztem Katie-t az új Elkelesnek, a Pushing the Limits-et pedig az új Chemistry sorozatnak. Ugyanis általában olyan párokról szóltak eddig a részek, ahol az egyik fél valamiért alapból zűrös (Beth, Noah és Isaiah ugye a nevelőotthonok miatt), a másik pedig látszólag tökéletes, de aztán kiderül, hogy valójában velük sincs minden rendben, és így kiegészítik egymást, segítenek a másikon, meg hát... totál összeillenek, egyszerűen nem lehet nekik nem drukkolni.

Most például ott van Rachel, színjeles tanuló, márkás cuccokban jár, látszólag mindene megvan és abszolút irigylésre méltó életet él. Közben pedig nagyon sok dologban bizonytalan, úgy nőtt fel, hogy tisztában van azzal, hogy ha a nővére nem hal meg rákban, és az anyja nem szerette volna őt pótolni még egy lánygyermekkel, akkor ő sosem születik meg. Mindenki azt várja el tőle, hogy a tökéletes nővérére hasonlítson, akit ugye még csak nem is ismerhetett. Rengeteg mindentől szorong, teljesen torzultan látja önmagát, pánikrohamokkal szenved, amit ráadásul próbál mindenki elől eltitkolni, mert azzal csak csalódást okozna a szüleinek. Az autók és sebesség iránti túlzott rajongását is magában kell tartania, hiszen ez sem illik abba az illúzióba, amit az édesanyja szeretne látni. Amikor megismerkedik Isaiah-val, aki gyakorlatilag az utcán nőtt fel, még több titkot kell magában hordoznia. Egyrészt,  belekeveredik egy olyan utcai gyorsulási versenybe, amiből nem egykönnyen lehet épségben kikecmeregni. Másrészt pedig kezd egy olyan srácba teljesen belezúgni, akinek a szülei egy csepp esélyt sem adnának, elég lenne csak egy pillantást vetniük a tetkóira és a fülbevalóira, és örökre eltiltanák őket egymástól.

Gayle Forman - Just One Day/Year

Még januárban olvastam Gayle Forman-tól a Just One Day című két részes sorozatának az első részét. Tetszett is, de azért annyira nem, mint a magyarul is megjelent If I Stay (Ha maradnék), ettől függetlenül vártam, hogy megjelenjen a második része, és végre tisztázódjanak a dolgok, mert az sajnos nem volt egészen egyértelmű, hogy most akkor mi is történt egészen pontosan. Én azért bíztam benne, hogy csak egy hatalmas félreértés állhat az egész hátterében. >_< Na de akkor most spoileresen az első részről:

A Just One Day ugyanis arról szól, hogy egy szervezett európai kiránduláson levő lány, Allyson (Lulu) találkozik egy csapodár utcai színésszel, Willemmel, és a véletlenek, meg a sors úgy hozza, hogy kettesben töltenek egy napot Párizsban. Az egész egy futó kalandnak indult, de a nap végére úgy tűnik, hogy talán többet is jelentenek egymásnak, és lesz a kapcsolatuknak folytatása. Legalábbis egészen addig, amíg Allyson másnap fel nem ébred, és Willemnek csak hűlt helyét találja. Innentől Allyson egy évét követhetjük nyomon, először a kesergést, majd azt, ahogy egyre inkább megtalálja önmagát, és ahogy elkezdi keresni Willemet, ám amikor megtalálja, azt látja, hogy már egy másik lányra néz úgy, mint ahogy egy évvel ezelőtt még rá nézett. De ha már idáig eljutott, csak bekopog Willem lakására, majd kinyílik az ajtó, és belép. Egészen konkrétan itt ér véget az első rész, durván hajtépően idegesítően.

A Just One Year ott kezdődik, hogy Willem egy kórházban ébred, nem emlékszik pontosan mi történt, csak azt tudja, hogy valaki várja, és nagyon fontos, hogy időben visszaérjen hozzá, különben örökre elveszítheti. Ahogy kezd visszatérni a memóriája, persze rájön, hogy egy lányról van szó, akivel olyan kapcsolat alakult ki egy nap alatt, mint ezidáig még soha senkivel. Ő pedig még csak arra sem vette a fáradságot, hogy megkérdezze a nevét, egyszerűen csak Lulunak hívta, mert annyira hasonlított Louise Brooks-ra. Innentől pedig Willem egy évét követhetjük nyomon, ahogy próbálja megtalálni Lulut, miközben egyre inkább megváltozik az eddigi élete, a gondolkodása, és a kapcsolata a környezetében levő emberekkel. Mindez köszönhetően annak az egy napnak, amit ezzel ismeretlen ismerős lánnyal töltött.

Nem mondhatnám, hogy bármikor is akár csak egy pillanatra is könnyű volt letenni a könyvet, szívem szerint egy ültő helyemben elolvastam volna, csak sajnos dolgoznom, meg aludnom is kellett. Pedig azt kell mondjam, hogy szinte letehetetlen volt a könyv, nagyon sok dolgot más megvilágításba helyezett az első résszel kapcsolatban, és éppen ezért sokkalta jobban is tetszett. Amitől egy kicsit megijedtem, hogy alig pár oldal volt már csak hátra, és még mindig nem tartottunk ott, hogy Allyson bekopogjon hozzá. Vagyis a Just One Year majdnem pontosan ott ért véget, mint a Just One Day, de mégis sokkal több, hiszen tudjuk, hogy mi minden zajlott le a két hősünk fejében. És azt mondtam már, hogy imádomimádomimádom? Mindenképpen jó lenne viszontlátni magyarul is a könyvesboltok polcain, hiszen Gayle Forman egy olyan író, akitől már jelent meg regény, illetve mert azért akad ám egy nagyon aprócska magyar vonatkozás a történetben. :)

Októberi várólista

Az októberi megjelenések közül most csak ezeket szeretném kiemelni:

Veronica Roth-tól jön a Divergent harmadik része (az első két rész magyarul is megjelent), aztán Gayle Forman-től (tőle magyarul a Ha maradnék két része jelent meg) a Just One Day folytatása, Simone Elkeles (járt is nálunk, illetve a Tökéletes kémia sorozat jelent meg magyarul) egy új sorozatba kezd (már olvasom!!), Lisa McMann folytatja a Visions sorozatát, illetve Lauren Destefano is új sorozatba kezd a Wither után. Ha ezt mind elolvasom a hónapban, már elégedett leszek :)