Család nyomására tegnap este Becstelen Brigantykat néztünk. Ők negyedjére, mi elsőre. És mivel ők nem azok a fajták, akik egy filmet ilyen sokszor megnéznek (még moziban is többször!), én valami nagy durranást vártam. Annak ellenére, hogy nem mindig lehet megbízni az ízlésükben. És persze csalódtam.
Pedig maga a film nagyon jól indult, az első jelenetet én a film fénypontjának nevezném, nagyon hangulatos, zseniális párbeszédek, tökéletes alap egy jó filmhez. Csak aztán a későbbiekben nem maradt meg ez a szint. Nem azt mondom, hogy kellett volna bele több akció, meg skalpolás, és akkor mennyivel jobb lett volna. Mert ez sem feltéltenül biztos. De így magában szerintem nagyon lapos volt. Kicsit fel kellett volna pörgetni a dolgokat, esetleg egy fél órával kevesebb ideig húzni, és akkor talán nem lett volna ennyire unalmas.
Persze mondták nekem, hogy biztos azért, mert Brad Pitt legtöbb filmjét én valahogy sikeresen végigunom, vagy éppen végig sem bírom nézni (Benjamin Button), de itt még ezt sem lehet ráfogni. Mert Brad Pitt itt kivételesen végig a legjobbat hozta, és nem csak ő. Szóval itt egyértelműen mással volt baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése