Az igazat megvallva nem nagyon tudok mit írni erről a könyvről, pedig nagyon tetszett. De egyben nagyonnagyon szomorú is volt. Egyébként film is készült belőle, és mivel nekem nagyon tetszett, a családom azon része, amelyik lusta olvasni, most meg szeretné nézni a filmet. Szóval lehet hogy a napokban írok arról is, de lehet hogy a könyv után még várni fogok a filmmel. Majd meglátjuk.
Fülszöveg: John Boyne, ír származású író regénye igazi diadalutat jár be: eddig 64 kiadásban jelent meg, 2006-ban pedig elnyerte az Év Gyermekkönyve díjat. A megrázó történet egy kilencéves kisfiúról szól, akinek édesapja efy náci haláltábor vezetője, s ezért a család a tábor mellé költözik. Az unatkozó, magányos Bruno egyszer csak felfedező útra indul a hosszú és magas kerítés mentén...
Így ismerkedik meg a szintén kilencéves Smuel-lel, akivel egyébként egy napon születtek. És akit egyébként csak a kerítés túloldaláról látott, lehetőségünk sincs játszani egymással. Csak ülnek, és beszélgetnek. Mindezt körülbelül egy évig, amíg Bruno szülei úgy nem döntenek, hogy a gyerekeket vissza kell küldeni Berlinbe, mert egy ilyen hely nem való a gyerekneveléshez. Smuelnek is rossz híre van, ugyanis eltűnt az édesapja, és nem tud róla semmit. Bruno amúgy is szereti a felfedezéseket, ezért úgy dönt, hogy segít Smuelnek megkeresni az apukáját, mindezt a kerítés azon oldalán, ahol a csíkos pizsamások élnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése