2009. november 27., péntek

Richelle Mead: Frostbite (Dermesztő ölelés)

Végre elolvastam a második részét is, és egyszerűen még mindig isteni ez a sorozat. Tudom, hogy mindig az Éjszaka házához hasonlítom, de az hasonlít az olvasott könyveim közül legjobban ennek a témájához (mindkettőben vámpírok vannak iskolában), de egyszerűen annyira nincs egy szinten a kettő sorozat. Ha már csak azt vesszük alapul, hogy az emberi kapcsolatok itt mennyivel normálisabbak. Tulajdonképpen ebben a kötetben is 3 pasi van Rose körül, akárcsak a Zoey körül a Elárulva c. részben, itt valahogy mégis sokkal normálisabb az egész. Mert nem egy szerencsétlen csitri a főszereplő, aki nem tud választani három szerencsétlen pasi közül, hanem legalább itt érezni Rose-on, hogy tudja mit akar, még akkor is ha a választása eléggé reménytelen a körülmények miatt. Vagy hát ki tudja. Egyébként nekem most ez is volt a kedvenc szálam a részben. Imádtam mindhárom pasit, aki körülvette, leginkább természetesen Dimitrit és a beteljesületlen szerelmüket, de Adrian is nagyon szimpatikus, és Masont is nagyon szerettem.


Egyébként történetileg a helyzet egy kissé bonyolódott. Mert ugye vannak a strigák, akik a gonosz vámpírok, és vadásznak a morákra, akik meg a jó vámpírok. Na és hát eddig nem volt jellemző a strigákra, hogy szerveződtek volna, de most valami egészen komoly készülődik. Ki akarják irtani a nemesi családokat, kezdve a legkisebbektől a legnagyobbakig, ráadásul szövetkeznek az emberekkel. És eddig ilyesfajta szerveződés egyáltalán nem volt jellemző rájuk, ráadásul így már nappal is tudnak működni, ami nem valami jó előjel a morákra nézve. Hamarosan nekik is el kell kezdeniük szerveződni, akár úgy, hogy elkezdik használni a mágikus képességeiket támadásra és védekezésre egyaránt. Így Lissának, illetve az újonnan megismert, szintén Lissáéhoz hasonló erővel rendelkező Adrian Ivashkovnak is ki kell tapasztalniuk a különleges képességeiket.


 


Magyar cím és borító frissítve :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése