A barátnőm, akitől kapom a könyveket azt mondja, hogy a sorozat minősége csökkenni fog az ezutáni kötetekben, de szerencsére ebben a részben ezt még nem lehet tapasztalni. És én remélem, hogy ezt a következőkben sem fogom. Mindenesetre most már csak hetek, azaz sokkal inkább napok kérdése, míg beérem a sorozatot, és ez egy kicsit pech. Mert így heti adagolásban nagyon is jó Sookie-t olvasni.
Most ilyen nagy vámpírkonferencia volt, tárgyalás, bál, ilyesmi. És felbérelték Sookiet, hogy olvasson gondolatokban, hogy megtudják ki milyen szándékkal vesz részt ezen a rendezvényen. Barryt is viszontlátjuk, akit azt hiszem talán még Dallasban ismertünk meg (2. könyv), és akkor még kezdő telepata volt, most meg már igencsak belejött a dolgokba. És itt aztán voltak kellő mennyiségben bonyodalmak, halottak, bombák, egyebek. Az biztos, hogy nem szabad elolvasnom többet az Acknowledgments részt, mert már a 4. könyvben is emiatt tudtam előre, hogy boszorkányos lesz, most meg ugyanígy szereztem tudomást holmi bombákról. És úgy nem vicces, ha előre tudod, hogy mi lesz, meg hogy senkinek sem tűnnek fel bizonyos gazdátlan csomagok. Ejjej.
Aztán volt egy kevés Quinn, aki iránt még nem tudjuk, hogy mit érez Sookie, de remélem egyszer még többet is fog annál, mint amit most. És azt is remélem hogy nem lesz több bonyodalom abból, hogy Eric is egyre kedvesebb. Elég legyen már a vámpírokból, eljöhetne már Quinn ideje! Ami viszont pozitívum, hogy végrevégre meg sem említették Debbie-t, mert már nagyon idegesített, hogy folyamatosan vele van probléma (először Alcide miatt, majd a magándetektívek, meg az aggódó család...). Mondjuk az előző rész végén mondta Sookie, hogy ez a dolog lezárva, de én féltem hogy megint előkerül, akárcsak említés szintjén is. Szerencse, hogy nem ez történt; máris szeretem ezt a részt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése