2009. november 26., csütörtök

Annie M. G. Schmidt: Macskák társasága

Mikor kisebb voltam, a kedvenceim közé tartoztak az Animus Kiadó könyvei, természetesen kezdve a Harry Pottertől, de aztán olyanok is, mint a Stanley, a szerencse fia; Bradley, az osztály réme; vagy mondjuk az Emlékek őre. Emlékszem, hogy amikor megjelent a Macskák társasága, azzal is nagyon szemeztem, de 13-14 évesen már úgy éreztem, hogy kinőttem már az ilyenekből. Rá is van írva, hogy 6-9 éveseknek. Ezek után gondolom egyértelmű, hogy huszonéves fejjel kell elővennem ezt a könyvet. :D



Van egy Tibbe nevű újságírónk, aki... hát annyira nem ért az újságíráshoz, nincs témája, nem mer kérdezősködni, és csak macskákról ír. Ezek után meglehetősen közel áll a kirúgáshoz. De szerencsére találkozik egy Minna nevű különös lánnyal, aki igencsak hasonlít egy macskára. Ez azért van, mert előzőleg macska volt. Hála neki, és a város macskáinak, azaz a Macskahírügynökségnek, most már nincs olyan hír, amiről Tibbe ne tudna, ezáltal megmenekül a kirúgástól, sőt még fizetésemelést is kap. Azonban van egy hatalmas probléma. A város egyik legnagyobb tiszteletben álló személyéről kiderül, hogy nemcsak macskagyűlölő, hanem még egy hatalmas gazember is. A probléma csak az, hogy Tibbe sehogy sem tudja bebizonyítani, mert a szemtanúkat vagy lefizették, vagy pedig macskák. És ugyan ki hinne a macskáknak Tibben kívül?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése