Úgy ültem neki ennek a filmnek, hogy az ismerőseim akik látták, mind azt állították, hogy ez mennyire egy remek film. Nekem ugyan voltak fenntartásaim, Meryl Streep mondjuk úgy, hogy nem a nagy kedvencem, de végülis Amy Adams nagy kedvencem, és a film témája (leendő) szakmába vág - és nem, nem az írásra és blogolásra gondoltam.
Aztán úgy alakult, hogy nekem lett igazam. Meryl Streep lehet felőlem akármilyen nagy színész, mostanság csak gagyi filmekben játszik gagyi szerepeket. Amiben én utoljára láttam (Mamma Mia!, meg Az ördög Pradát visel), azok körülbelül ugyanolyan jellegű filmek voltak, mint ez a mostani, és most elnézést kérek azoktól, akiknek tetszett a fent említett két film. De egyik sem volt valami nagy jelentőségű alkotás. És itt még jön a semmilyen szerephez ez az eltúlzott nyivákolás-sipítozás, mellette meg olyan játék, ami egy elsőszerepes színésztől még úgy elnézhető, de nem Meryl Streeptől. És sajnos azt kell hogy mondjam, most még Amy Adams sem remekelt. De lehet hogy ezt a csak film teszi, mert én megvallom őszintén, halálra untam magam. Igaz, a film végén pozitív érzésekkel álltam fel, de ez nagyon gyorsan elpárolgott, és mostanra már csak a negatív dolgok maradtak meg.
A történet két szálat vonultat végig a film során, egyszer 2002-ben járunk, amikor is Juile elhatározza, hogy blogot ír, amin leírja, hogy hogyan főzte végig Julia Child szakácskönyvét 1 év alatt. Az persze eléggé érthetetlen, hogy igazából miért kell ezt csinálnia, főleg mert ezzel veszélyezteti a biztos bevételi forrását, a munkahelyét (még akkor is ha nem éppen álommunkáról van szó), másrészt meg teljesen elhanyagolja az egyébként baromira türelmes és megértő férjét. A másik szálon pedig azt nézhetjük végig, hogy a Párizsban unatkozó amerikai feleség hogyan jut el egy főzőtanfolyamtól odáig, hogy kiadják a könyvét. Hozzáteszem, a férjéről hasonló jókat lehet elmondani, mint Julie férjéről, két ilyen nőhőz szerintem rohadt nagy megértés és persze szerelem kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése