Ugyan a Büszkeség és balítélet nem a kedvenc Jane Austen-om, de azért szeretem ismerni az összes feldolgozását. Ezért is vettem a kezembe ezt a könyvet, melyre először azt mondtam, hogy nem, ez túl beteg, de aztán végülis meggyőztem magam. Egyszer olvasható, mint az összes többi hasonló marhaság, és van ahol még vicces is, de körülbelül ennyi. Ami igazán sajnálatos, hogy bár a borítóra az van írva, hogy "Jane Austen modorában" íródott, tulajdonképpen nem. Bár lehet ez a magyar verziónak a hibája, a sok félrefordítással, typoval, szóismétléssel, amik az eredetiben nem biztos hogy jelen vannak. Szóval mondjuk "hódoló" helyett azt írni, hogy "bámulója valaminek", illetve Jane-re azt írni, hogy Eliza húga. Ilyen aprócska hibákkal van tele. És bár Jane Austen legjobb párbeszédei egy az egyben át vannak véve, azért van néhány olyan udvariassági formula, amit a jelenlegi író letud egyszerű "stb-stb"-vel, de egy igazi Jane Austen-utánzatban ezeket a szövegeket nem lenne szabad ennyire elhanyagolni, mert így végképp nem marad meg Austen modora, amit én mondjuk vártam volna. Zombik ide vagy oda.
Merthogy bár az alap egy az egyben a Büszkeség és balítélet, azért a világ annyival változatosabb, hogy egy újfajta járvány járja be a világot, és a halottakból agyzabáló zombik lesznek. A Bennet-lányok pedig igazi harcosok, akik próbálják megvédeni a többieket a kétlábonjáró hulláktól. Persze egyeseknek ez is okot ad arra, hogy lenézzék a testvéreket, hiszen ők csak ócska kínai parasztoktól tanultak, a tehetséges és megfizethetetlen japán mesterek helyett, de hát annyi baj legyen. Nekem ez elsőre kicsit sok(k) volt, a sok katana, meg kungfu, de a végefelé már csak nevetni tudtam rajta. A legjobb mondjuk a félzombi Charlotte volt, aki azért ment hozzá Collinshoz, mert már tudta, hogy megkapta a kórt, és csak egy kis boldogságot akart élete utolsó heteiben.
Bár a könyv stílusa hagyott némi negatív mellékízt, attól még szerintem egyszer olvasható könyv volt, és egyelőre még egyedinek nevezhető (bár nem sokáig, mert nemsokára jönnek a folytatások, és hasonlóságok). Kár, hogy valószínűleg a magyar fordítás elvett egy keveset Jane Austen stílusából, meg az is sajnálatos, hogy a könyv végére egy csomó felesleges részt is beleírtak. Zárásként még leírom, hogy kit is lenne érdemes Elizabethnek választania a félzombi Charlotte szerint, hiszen Mr Darcy előnyeit ellensúlyozza, hogy nagyobb feje volt, úgyhogy tovább lehetett volna lakmározni az agyvelejéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése