Hihetetlen, hogy megpróbálok visszatérni a blogoláshoz, de amíg olvastam ezt a könyvet (nem most volt sajnos, már egy pár hete biztosan), folyamatosan arra gondoltam, hogy ezt írom majd a blogomba, meg azt írom majd a blogomba. Meg azóta volt már pár könyv, amire hasonlóan gondoltam, úgyhogy talán ez egy jelzés volt nekem is, hogy most már tényleg muszáj lesz írnom is valamit, mert ez így nem mehet tovább. Szóval sajnálom icipici drága blogocskám, hogy elhanyagoltalak, de most már megpróbálom többet nem csinálni ezt veled, jó?
A Million Suns-ról annyit kell tudni, hogy tavaly ilyentájt olvastam az Across the Universe-t, aminek akkoriban csak nagyon félve álltam neki, mert űrös, meg scifi, meg én ilyet nem akarok. És aztán valahogy annyira beleszerelmesedtem a borítójába, hogy adtam neki egy esélyt, és olyan szinten magába bolondított, hogy amint hosszú hónapok múlva megjelent a második része, én körülbelül azon nyomban rávetettem magam. Hozzáteszem, szenvedtem is vele rendesen, amellett hogy persze tetszett is. Ez akkor most hogyan is lehet? Megmagyarázom.
Tetszett, mert már nagyon régóta vártam rá. Tetszett, mert hiányoztak a szereplők, és most ugyanazt az Amy-t és ugyanazt az Elder-t kaptam vissza, akiket az első részben már megkedveltem. Tetszett, mert végeredményben nem volt rosszabb, mint az első rész, és most teljesen ugyanúgy érzek a sorozattal kapcsolatban, mint az Across the Universe végén. Folytatást akarok, de nagyon gyorsan, közben meg rettegek is, hogy az most akkor milyen is lesz, mert MÁR MEGINT minden annyira felborult, hogy halványlila fogalmunk sincs arról, hogy akkor ez most merre fog elmenni és vajon milyen lesz a folytatás... Viszont iszonyatosan szenvedtem is, mert olyan dolgok történtek ebben a részben, amitől legszívesebben a falhoz vágtam volna a könyvet, mármint ha könyv formában lett volna meg, és nem a drága readeremnek ártanék vele. Így jobb híján a saját fejemet csapkodtam a falhoz, vagy éppen a hajamat téptem, nem is tudom már, felváltva valamelyik. És az a baj, hogy kicsit nehéz lenne spoilerek nélkül írni arról, hogy tulajdonképpen mi is idegesített. De azért megpróbálom... izé, félig.
Az van ugyanis, hogy a hajó teljes lakosságát leszedték arról a drogról, amit eddig szépen adagoltak nekik, és amitől engedelmes kezesbárányokká váltak, és legfőképpen nem kérdezősködtek arról, hogy hogyan lehet az, hogy már többszáz éve itt vagyunk ezen a nyamvadt űrhajón, hogyhogy nem érkeztünk még meg, és hogyhogy egy ilyen gyenge ember vezetett minket eddig, mint ez az Elder. De most ugyebár már nincsen drog, és kezdenek felmerülni ezek a drága kérdések, konkrétan lázad mindenki. Miközben a megoldás annyi lenne, hogy vissza a drogot, és közben Elder próbálná elrendezni azokat a dolgokat, amik egy kicsit fontosabbak lennének (pl hogy mi a francért nem vagyunk már a bolygón??).
Aztán mivel ugye mindenki lázad, Amy-t is egyre jobban támadják, konkrétan nem egyszer próbálják meg megerőszakolni, erre Amy ahelyett, hogy szólna akárkinek, hogy figyu Elder, vagy figyu Doki, itt gáz van, inkább megpróbálja magának megoldani a dolgokat, gyakorlatilag egy kigyúrt állat ellen, akit nem mellesleg szinte mindenki támogat. Gratulálok. Aztán ott van az az Orionos kincsvadászat-jellegű dolog, hogy megtudjuk milyen titkok vannak még a Godspeed nevű űrhajónk és az új Földre való landolás (elmaradása) mögött, aminek nem tudom mi értelme van, de tényleg... Csomót szaladgálunk utána, miközben jajdeutáljuk Oriont, aki naaaagyon gonosz, de közben teljesen ugyanúgy gondolkozik, mint mi. Sőt, lehet hogy segíteni is tudna, hiszen tulajdonképpen ugyanazért a célért dolgozott, mint mi, csak kicsit máshogy és lehet hogy igaza is van. De ahelyett, hogy megpróbálnánk tőle esetlegesen segítséget kérni, inkább ne, mert ő csúnya és gonosz! >_<
Aztán ami a legdurvább. Na itt egyszerűen nem tudok spoilermentes lenni. Szóval az a nagy helyzet, hogy van egy hatalmas titok. Ez az, amit Orion is tudott, és próbált megosztani Amy-vel. Sőt, ez egy olyan titok, amiről Eldest is tudott, de elhallgatta... Ööö, hoppá, akkor itt egy logikai baki... nem úgy volt, hogy Eldest erről nem tud, mert a személyzet eltitkolta tőle? Szóval akkor most mégis tudta? Na mindegy, lényegtelen... mert a bazinagy titok az, hogy nem 50 év, amíg megérkeznek az új bolygóra, hiszen FIGYELEM! már évtizedek óta ott vannak!! De valami szörnyű teremtmények már belakták a bolygót és ha leszállnának, akkor harcolniuk kéne. Ezért inkább úgy döntöttek soksok évvel ezelőtt, hogy akkor hazudnak a teljes lakosságnak, mintha még nem értek volna oda, bedrogozzák őket, hogy ne lázadjanak, és boldog semmittevésben élnek az űrhajón, ami nem elég, hogy nemsokára szétesik, de egyre kevesebb rajta az élelmiszer, meg a megélhetéshez szükséges feltételek is egyre kevésbé adottak. Szóval most akkor mi a frász van??? Ezek bakker vagy mentek volna vissza a régi Földre, vagy legalább vették volna fel velük a kapcsolatot, vagy fedezték volna fel az újat, még akkor is ha belehalnak... De nem, azt találták ki basszus, hogy akkor élnek az űrhajón, amíg vannak készleteik, utána pedig beveszik a a bedrogozott agyukkal a fekete tablettát, ami gyakorlatilag a fájdalommentes halál. Én meg közben belehalok a fájdalomba, ami az emberi hülyeségből árad.
És akkor félreértés ne essék, imádtam ezt a részt, és a harmadik részt is várom, de nagyon. Csak időnként úgy érzem, hogy hiányzik a logika, és ezen nem kicsit fel tudom idegesíteni magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése