Ez egy meglehetősen rövid olvasmány volt, ez ugyanis egy verses regény, vagy hát regény versben. Nem nagyon értek a műfajához, nem is nagyon értékelem a költészetet, szóval nem is igazán értem, hogy ennek így mi értelme van, meg ki az a hülye aki ezt megveszi (=én). Persze voltak olyan képi játékok, amik tetszettek, de ez minden. Mostmár nem is értem, hogy hogy jutottam el ehhez a könyvhöz... ja de, a borító és a történet győzött meg. És végülis nem bántam meg, hogy megvettem (nagyon olcsó volt), csak sajnáltam, hogy mégiscsak egy órás olvasmányról van szó.
A történet egyébként nagyon jó volt. Nem olyan, amit ne láttunk volna korábban, de azért mégis magával ragadó. Meghal Ava szerelme, Jackson, amit nem könnyű elviselnie a 15 év körüli lánynak. Ráadásul még magát is hibáztatja miatta, annak ellenére, hogy mindenki próbálja meggyőzni, hogy nem tehet róla, ne eméssze magát. És hiába keresik a barátai, próbál rajta segíteni az édesanyja, Ava továbbra sem hajlandó túllépni a gyászon. És ha még elmondaná, hogy Jackson időnként meglátogatja, ha egyedül van otthon, illetve még az álmaiban is, akkor biztosan őrültnek tartanák. Pedig nem az. Mert Jackson igenis visszajött, csak éppen nem hallja, nem érintheti meg... de ott van. Ezzel is bizonyítva, hogy az igaz szerelem bizony nem ismer határokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése