Még múlt heti olvasmányom, és sokat gondolkoztam, hogy írjak-e róla, mert ez eltér a korábbi olvasmányaimtól. Mégpedig abban, hogy ez egy képregény. De annyira tetszett, hogy egyszerűen muszáj vagyok megemlíteni, hogy igen, ezt elolvastam. És nagyon szépen köszönöm az ajánlást egy volt munkatársamnak. Ugyanis még tavaly nyáron láttam nála egy könyvtári példányt ebből a könyvből, és mikor kézbe vettem, akkor ez a bizonyos munkatárs megkérdezte, hogy ismerem-e? Mondtam hogy nem, mire annyit válaszolt, hogy ismerjem meg. Azóta is azt vártam, hogy egyszer megtaláljam én is a könyvtárban, de egészen mostanáig nem volt vele sok szerencsém, amikor arra jártam.
Szóval annak ellenére, hogy ez egy képregény, én meg egyáltalán nem vagyok képregénypárti, nekem ez nagyon tetszett. Annyira, hogy már most tudom, hogy ez lesz öcsém karácsonyi (vagy szülinapi... bár neki az is karácsony előtt van nem sokkal) ajándéka, mert ez neki kell. Ő persze még nem tudja, de én tudom. A könyv Art Spiegelman édesapjának holokauszt-élményeit meséli el, úgy, hogy közben az apjával való kapcsolatát és a megírás körülményeit is beleveszi a műbe. És mindezt képregény formában, ahol a zsidókat egérnek, a nácikat macskáknak ábrázolja és minden nemzet más-más állat formájában jelenítődik meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése