2010. július 13., kedd

Jenny Downham: Before I Die

Az már a címből is látszik, hogy nem egy vidám történetről van szó, mindenesetre nekem akad egy vicces történetem hozzá. Én ugyanis már egy ideje szemeztem Lauren Oliver Before I Fall című könyvével, ami amúgy is már hetek-hónapok óta megvan a gépemen. Múlt héten el is olvastam, és most végre eljutottam oda, hogy na akkor írok róla, erre rá kellett jönnöm, hogy nem is azt olvastam el. hanem egy tök más könyvet, ami nagyon hasonló címet (Before I Die) visel. Szóval ez így elég viccesen jött ki, mindenesetre így is sikerült elolvasnom egy oltári bejövős könyvet, és akkor a Before I Fall még egy picit várat magára.


A 16 éves Tessa leukémiás, és már csak hónapok... hetek... napok... nem igazán tudni, mindenesetre csak nagyon rövid ideje van hátra az életéből, ezért elhatározza, hogy készít egy listát azokról a dolgokról, amiket még át akar élni, meg akar csinálni, mielőtt meghalna. Ezek némelyike olyan dolog, ami minden tinédzser fantáziáját izgatja, akár súlyos következményekkel is járhatnak, de Tessa úgy van vele, hogy már amúgy sincs sok ideje, ezért nem kell számolnia a következményekkel. Ilyenek például a szex, drog, valamilyen törvénybe ütköző dolog elkövetése, jogosítvány nélküli vezetés, de szeretne egy olyan napot is, amikor semmire sem mond nemet. Eleinte olyan dolgok szerepelnek a listán, amiktől Tessa úgy érzi, hogy még él egy kicsit, annak ellenére, hogy a szervezete folyamatosan épül le, de a későbbiekben nem egyszer változik a dolgok fontossága. Például a világkörüli utat lecseréli arra, hogy újra együtt lássa a szüleit, ahogy pedig közeledik a lista, és ezáltal az élete végére, úgy szeretné még egy kicsit tovább halasztani az elkerülhetetlent.


Egyszóval szerintem igazán rendkívüli módon ábrázolja egy haldokló lány lelkivilágát egy hihetetlenül szépen megírt történetben. Az utolsó pár oldalt pedig egyszerűen lehetetlen volt könnyek nélkül végigolvasni. Pedig egyértelmű volt, hogy mi fog történni, én mégis reménykedtem abban, hogy talán mégsem. Talán még egy kicsit maradhat. És persze a történetben nem csak Tessát szeretjük meg, hanem a szüleit is, a kisöccsét, a barátját, barátnőjét. És az igazat megvallva nekem mindegyikőjük a szívemhez nőtt, és már csak miattuk is bíztam abban, hogy nem az lesz, ami...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése