Még valamikor egypár évvel ezelőtt láttam a Híd Terabithia földjére című filmet, amit nagyon imádtam. Aztán mostanság rábukkantam a könyvtárban is egy példányra, és gondoltam elolvasom. Hogy őszinte legyek, nálam ez elég ritkán fordul elő, de mivel most a filmet szerettem meg először, úgy érzem, hogy a könyv a nyomába sem érhet. Oké, persze, tulajdonképpen ez egy gyerekkönyv, szóval én sem igazán értem, hogy miért vártam tőle sokkal többet, de egy picit csalódtam. Pedig sírtam a végén elég rendesen, nem arról van szó, de alig néhány óra alatt a végére értem, és ez nekem most egy kicsit túl könnyű olvasmány volt.
Fülszöveg: Jess Aarons hőn áhított vágya, hogy ő legyen az ötödik évfolyam leggyorsabb futója. Egész nyáron edz, és alig várja, hogy lássa osztálytársai arcát, amikor mindegyiküket legyőzi. Az iskola első napján azonban egy új lány átmerészkedik a fiúk felére a játszótéren, és mindenkit maga mögött hagy.
Ez bizony nem túl ígéretes kezdet egy barátságnak, Jess és Leslie Burke mégis elválaszthatatlan társakká válnak. Leslie hatalmas képzelőerővel rendelkezik. Ő és Jess megalkotják Terabithiát, a varázslatos erdei királyságot, ahol ők ketten királyként és királynőként uralkodnak, és ahol az egyedüli korlátot fantáziájuk szabja. Aztán egy reggel szörnyűséges tragédia történik. És amikor Jessnek meg kell birkóznia ezzel a borzalommal, hirtelen ráébred, mekkora erőt és bátorságot adott neki Leslie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése