Ez csak egy újabb emlékeztető magamnak, hogy elolvastam ezt a könyvet, tetszett is, és ennyire "AZONNAL IDE A KÖVETKEZŐ RÉSZT!" befejezést kevésszer tapasztaltam. Mivel most már a harmadik rész elején járok, ezért szerintem majd az után fogok írni egy valóban normálisabb véleményt úgy a három részről összesen. Remélem.
Addig is fülszöveg...
Clary Fray másra sem vágyik, csak hogy végre ismét normális életet élhessen. De vajon mi számít normálisnak, ha valaki démonokat pusztító Árnyvadász, az édesanyja varázslattal előidézett kómában fekszik, és egyszerre vérfarkasok, vámpírok meg tündérek nyüzsögnek körülötte? Clary szívesen töltene több időt legjobb barátjával, Simonnal, csakhogy az Árnyvadászoktól nem szabadulhat - főleg nem jóképű, ámde bosszantó, újonnan megtalált bátyjától, Jace-től. Clary csakis úgy segíthet édesanyján, ha felkutatja a rossz útra tért Árnyvadászt, Valentine-t, aki talán őrült, bizonyosan gonosz, ráadásul az édesapja. Amikor a Végzet Ereklyéi közül a másodikat is ellopják, a félelmetes Inkvizítor Jace-t gyanúsítja. Lehet, hogy a fiú tényleg elárul mindent, amiben hitt, és az apja mellé áll?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése