Egy viszonylag nyugodt kisvárosban egy év leforgása alatt négyen haltak meg, mindannyian tisztázatlan körülmények között. Utoljára Darina barátját, Phoenix-et szúrták le egy utcai verekedésben, a lányt pedig nem hagyja nyugodni a dolog. Aztán egyszer csak megpillantja Phoenix-et, teljes hús-vér mivoltában, és még a három másik elhunyt diákot, Jonast, Arizonát és Summert is, akik beavatják a titkukba. Azért jöttek vissza a túlvilágról, hogy kiderítsék a halálukat övező rejtélyeket, ebben pedig jól jön nekik egy halandó segítsége, így Darina első feladata az lesz, hogy megtudja mi vezetett Jonas balesetéhez.
Szerintem most van egy hete, hogy már elolvastam ezt a könyvet, de valahogy nem volt kedvem írni róla. Talán mert annyira akartam szeretni, és nem sikerült. Először egy Bookstation hírlevélben figyeltem fel rá, gyönyörű borító, történet sem tűnik rossznak, olcsó is, vegyük meg. Még nem kezdtem hozzá, mikor láttam, hogy Nancy is éppen ezt olvassa, szóval még megvártam, hogy ő mit ír róla. Utóbbit még olvastam el, csak azt láttam, hogy pozitív, ezért én is belevetettem magam a könyvbe. De azt egyelőre még nem tudom, hogy a következő részekre mennyire vagyok kíváncsi. A második rész még megvan, azt tuti csekkolom még, aztán majd meglássuk.
Az volt a probléma, hogy én már megint túl sokat vártam, annyira örültem, hogy már megint "zombiirodalomba" botlottam (csak mert a fent említett bookstation megtippelte, hogy 2010 a zombik éve lesz, de persze nem így lett...), mégha most nem is a foszladó hörgős zombikról beszélünk. Megint azt érzem, hogy ha néhány évvel hamarabb olvasom el, akkor még biztosan tetszett volna, de most már néhány dolog felett nem tudok szemet hunyni. Már alapból az, hogy Darina keményen két hónapig volt együtt Phoenix-szel, gyakorlatilag szerintem nem is ismeri (ez szerintem valahol ki is derült), valahogy nem érzem azt, hogy annyira mélyen kéne gyászolni, hogy már látja a halottakat. Volt még néhány jelenet, amin csak néztem. Mikor egyik nap elküldjük Matt-et a francba, a következőn meg szemrebbenés nélkül flörtölünk vele, és ez valahogy senkinek sem tűnik fel? Szóval ja, a szereplők hitelességén még bőven lehet dolgozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése