2011. december 7., szerda

Hannah Harrington: Saving June

Amikor Harper Scott testvére, June öngyilkos lesz, az elvált szülei pedig el akarják felezni a hamvait, Harper úgy dönt, hogy magához veszi az urnát és elviszi oda, ahová a nővére mindig is vágyott: Californiába. Harpert a legjobb barátnője, Laney is elkíséri, illetve egy különös srác is velük tart, akitől egyelőre még nem sikerült megtudniuk, hogy mégis milyen viszonyban állt June-al, de az valószínű, hogy közel állhattak egymáshoz. A kisebb-nagyobb kitérőkkel és rengeteg tanulsággal tarkított út során Harper elég sok igazságra ráeszmél nővérével, önmagával és a világgal kapcsolatban...


Ha jól számoltam, ez a 17. könyv, amit a contemps challenge keretein belül olvastam (és yay-yay lehet nekem örülni, mert amúgy már az utolsót is elolvastam, amit terveztem, csak a blogolással vagyok enyhén lemaradva... de majd eljutok oda is:)), ami azt jelenti, hogy már csak 1 könyv és lesz egy befejezett valamim, amit elterveztem. A várólista csökkentés, a Harry Potterek, meg szegény Diana Wynne Jones még egy picit váratnak magukra...


Az az igazság, hogy egyre több ilyen könyv jön velem szemben, amikor "meghal a főszereplő nővére" és én annyira nem szeretem ezt a trendet. Nekem is van testvérem, és ezért nem szeretek ilyesmiről olvasni, vagyis néha-néha még belefér, de már egy kicsit sok volt belőle. Ennek ellenére a Saving June-t nagyon tudtam szeretni, egyszerűen a legjobbnak tartom amit a témában olvastam. Sajnálom is, hogy mindig útközben olvasok, mert volt jónéhány olyan utalás, vagy zeneszám, aminek szívesen utánanéztem volna, vagy éppen meghallgattam volna. A jegyzetelgetés meg valahogy nem az én világom... oké, konkrétan meg sem fordult a fejemben, hogy fel kéne jegyezni azokat a dolgokat, amiket nem akartam elfelejteni.


A szereplőket egytől egyig nagyon megkedveltem, és együtt tudtam érezni mindhármójuk problémáival. Volt mondjuk néhány olyan dolog, amit nem mindig tudtam hova tenni, de ezt annak tudom be, hogy ez volt Hannah Harrington első regénye, és még van hová fejlődnie. Ennek ellenére rég olvastam ennyire jól megírt, egészen életszagú regényt, főleg nem egy elsőkönyves írótól.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése