Izgalmas, különös, megindító első kötet. A fényképek és a szöveg pompás összhangja felejthetetlen történetet teremt."
John Green, az Alaska nyomában és a Paper Towns New York Times Bestseller-írója
Egy rejtélyes sziget …
egy elhagyott árvaház …
izgalmas, megindító és csodálatos történet
Hajdanában egy szigeten, a világ túlsó felén igen különös gyerekek éltek. Mind együtt egy nagy, öreg házban, egy elvarázsolt helyen, ahol senki sem lelhetett rájuk. Nem olyanok voltak, mint más emberek. Káprázatos dolgokra voltak képesek.
Volt egy fiú, akit egyáltalán nem lehetett látni, ha nem viselt ruhát, aztán egy lány, aki a csupasz kezében hordozta a tüzet. Volt két nővér, akik úgy beszélgettek egymással, hogy egyetlen szót sem szóltak és egy lány, aki úgy járt, hogy a lába nem érintette a földet. Olyan könnyű volt, hogy madzagot kellett kötni a derekára, hogy el ne repüljön.
És mindre vigyázott egy bölcs, vén madár.
Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen – legyen ez bármilyen valószínűtlen is – talán még mindig élnek.
Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat.
Igazából sohasem tudtam tulajdonképpen mit is kellene várnom ettől a regénytől, pedig még a külföldi megjelenése előtt is szemezgettem vele. Persze most, hogy elolvastam sem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy ez most igazából mi is volt, de engem megnyert vele elég rendesen. Tulajdonképpen már a borító is megnyert, meg a fülszöveg, meg a fényképek, ahogy belelapoztam, sőt még az is, hogy John Green ajánlását olvashatjuk rajta. Csak egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy miként is álljak hozzá.
Ami a jelenlegi helyzetet illeti, a hozzáállásom a következő. Elolvastam, tetszett, 2013-ban pedig jön majd a folytatás, aminek egyelőre még címe sincs, de én már jó előre várom, és reménykedek, hogy hasonlóan különleges lesz, mint az első rész, vagy mint az első részben szereplő gyerekek. Amit egyenesen imádtam a kiadásban, azok a fényképek. Azok is egytől egyig mind különlegesek voltak, ha pedig mégsem, akkor különlegessé tette őket a köréjük írt történet. Sajnálom, hogy nem vagyok megszállott könyvgyűjtő, mert ez a darab tényleg jól mutatott volna a polcon, olyan amit szívesen levettem volna a polcról, hogy elidőzzek egy-egy fényképen. De mivel helyem sincs sok, ezért visszavittem a kedvenc könyvkölcsönzőmbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése