A tizenhat esztendős Lia Milthrope nemrégen veszítette el édesapját, s immár teljesen szülő nélkül maradt. Amikor azonban egy különös jel tűnik fel a csuklóján, lassan ráébred, hogy a bélyeg, amelyet viselnie kell, sokkal súlyosabb az árván maradt leány titulusánál. Lia és ikerhúga, Alice végzetes szerepet örökölt egy ősi próféciában, amely évszázadok óta ikrek generációit fordította egymás ellen.
Ez a könyv még akkor került fel a kívánságlistámra, amikor felfedeztem magamnak a bookdepositoryt, és azóta is ott pihent, mert valahogy sosem volt meg bennem a késztetés, hogy végre sort is kerítsek rá, hiába láttam sorra megjelenni a folytatásokat. Aztán persze úgy alakult, hogy nézelődtem valamelyik könyvesboltban, és szembejött velem a magyar verziója! Kicsit sokkolt (meg egyébként már lassan minden sokkol... azt sem figyeltem, hogy megjelenik az Unearthly, a Delirium, meg a Matched például, csak sorra jönnek szembe velem), aztán amint rájöttem, hogy de jó, ez nekem már régóta kell, szaladtam is a westendes könyvkölcsönzőbe, hogy megrendeljem magamnak a könyvet.
Nem vártam tőle nagy csodákat, főleg mivel tényleg mindig találtam olyan könyveket, amik valahogy jobban érdekeltek, így tudtam benne pozitívan csalódni. Vagyis nem tudom, mert miután csalódtam benne egy pozitívat (nahát ez egész jó!), sikerült negatív érzéseket is ébresztenie bennem, főleg egy bizonyos szereplő halála után. Nem azért, mert meghalt, hanem azért, ahogy történt, meg ahogy utána viszonyultak a dologhoz. Nekem ez meglehetősen ellenszenves volt.
Mindenesetre annyira nem is volt rossz, úgyhogy részemről várható, hogy elolvasom majd a folytatásokat, ha nem is angolul, amint megjelenik magyarul, szerintem én újfent rávetem majd magam. Nem tetszik mondjuk annyira, mint a Gemma Doyle trilógia, de azért egy icipicit mégiscsak arra emlékeztet engem. Érdemben többet nem is tudok mondani, mert már több mint két hete olvastam, és egy picit kiestek már a dolgok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése