A történetről: A 22 éves Sydney-nek szuper élete van: egyetemre jár, van állandó munkahelye, 2 éve él stabil párkapcsolatban, és szobatársak a legjobb a barátnőjével. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalta őt, gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra lesz állástalan, hajléktalan, barát és barátnő nélkül, ráadásul mindez pont a születésnapján. Szerencsére mielőtt teljesen kétségbeesne, a fiú, aki a szomszédos erkélyen szokott gitározni, befogadja az otthonába. Sydney-nek pedig talán pont erre volt szüksége, hiszen a legvalószínűtlenebb emberek között talált újra barátokra, Ridge iránt pedig egyre inkább kezdenek elmélyülni az érzelmei, és úgy tűnik a fiú sem közömbös iránta.
És akkor most jönnek azok a részek, amik a fülszövegből sem derülnek ki. Ridge ugyanis süket, ennek ellenére a lehető legteljesebb életet éli, ugyanis sok év tanulás és gyakorlás után, mára igazi zeneszerzőnek számít, aki pillanatnyilag hát... írói válságban szenved (legalábbis azt hiszem így írják), egyszerűen képtelen szöveget párosítani a dalaihoz. Ellenben ott van Sydney, a lány a szomszédos erkélyről, aki Ridge minden egyes dalához énekel valamit. Amikor a fenti események történnek, mármint hogy a lányt megcsalják, és beköltözik Ridge-ék otthonába, abban egyeznek meg, hogy Sydney a lakhatásért cserébe segít Ridge-nek dalszövegeket írni. Ezek a közös dalírások azonban talán picit intimebbek, mint egy normális hallású emberrel ugyanez, és ők ketten elég hamar elkezdenek vonzódni egymáshoz. Hogy aztán még hamarabb kiderüljön, hogy Ridge-nek egyébként van barátnője. A frissen megcsalt Sydney pedig elég lelkiismeretes ahhoz, hogy ne akarjon ő a megcsaló fél lenni, Ridge pedig soha nem szeretné megbántani Maggie-t, ezért szépen meg is beszélik, hogy nem fog történni köztük soha semmi. Csak kérdés, hogy ezt mennyire lehet betartani, ha folyamatosan együtt vannak...
Nem tetszett annyira ez a könyv, mint a Slammed, egy kicsit viszolygok is az ilyen szintű érzelmi megcsalástól, mint ami ebben a könyvben megjelent. Mert Maggie olyan aranyos lány, szintén hallássérült, és egyéb gondjai is vannak, de mindig vidám, és ő is próbál teljes életet élni, és nem fair vele szemben, egy öt éves kapcsolattal szemben, hogy Ridge gyakorlatilag olyan titkokat oszt meg Sydney-vel, amikről még soha másnak nem tudott beszélni. És bár persze Sydney oldalán álltam végig, drukkoltam, hogy Ridge őt válassza végül, de voltak olyan pillanatok, amikor fájt belegondolni a másik oldalba. Nemcsak nekem, hanem Sydney-nek is. Ettől eltekintve imádtam. Tegnap este már elég fáradt voltam, úgyhogy gondoltam lefekvés előtt elolvasok pár oldalt még, aztán alszom. Az lett belőle, hogy 3 órán keresztül még ébren voltam, ebből másfelet sírtam talán végig. Reggel pufiszemekkel és odaszáradt könnyfoltokkal ébredtem, felemelő élmény volt :D
Majdnem elfelejtettem valamit! Persze, mert a fenti Colleen Hoover-es ömlengésbe akartam belesűríteni, de aztán kimaradt. Szóval, mint ugye írtam, Sydney és Ridge közösen írnak dalokat, illetve mondhatjuk azt, hogy dalszövegekben kommunikálják egymás felé az érzelmeiket. Olyasmi ez, mint a Slammed-ben volt a slam poetry, csak itt még extrásabb annyiból, hogy Colleen Hoover bizony társult egy zeneszerző sráccal, Griffin Peterson-nal (http://www.griffinpeterson.com/), és bizony készülget a Maybe Someday album! Van olyan dal, amit már meg lehet hallgatni, például a Hold on to you-t, meg a Maybe someday-t. Én megszavaztam, hogy a Hold on to you jöjjön ki előbb, de végül mindkettőt meg lehetett hallgatni (illetve venni). Szerintem ha bárki olvasná majd a könyvet, akkor azt úgy érdemes tenni, hogy közben szólnak ezek a zenék. Irtó hangulatos lehet, ha majd nem emlékszem rá mennyit sírtam, lehet hogy én is simán újraolvasnám így :)
Maybe Someday előzetes:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése