Rainbow Rowell - Fangirl

Régóta szemeztem a könyvvel, Rainbow Rowell-től már az Eleanor & Park is várólistán van már egy ideje, az is valószínű, hogy a többi könyve is ott fog landolni. :) Amiért mégis pont most figyeltem fel rá, hogy az év végén/elején sokan toplistáztak, összeszedték a tavalyi év nagy kedvenceit, és a Fangirl egyre több helyről jött szembe velem, és már nagyon el szerettem volna olvasni. Ekkora késztetésnek pedig nem lehet ellenállni. :)

Cath rajong Simon Snow-ért, de ezzel nincsen egyedül, hiszen az egész világ rajong érte. Cath számára azonban egy kicsit mégis többet jelent, hiszen amikor az édesanyja elhagyta őket, akkor az ikertestvérével, Wren-nel, egészen belefeledkeztek Simon Snow világába, elolvasták a könyveket, újraolvasták a könyveket, megnézték a filmeket, újranézték a filmeket, fanfiction-öket írtak és megteremtették a saját Simon Snow világukat, ahol minden lehetséges. Cath számára elég nagy sokk, hogy Wren egyre inkább kezd kinőni a rajongásból, mivel még mindig az élete nagy részét ez teszi ki, illetve az is rátesz egy lapáttal, hogy frissen bekerülnek az egyetemre, és Wren határozottan függetlenedni szeretne az ikerségtől, és mindenképpen külön szobában szeretne lakni a testvérétől. Cath tehát úgy érzi hogy magára maradt egy teljesen új helyen, kapott egy mufurc szobatársat, meg annak a barátját, aki az ideje nagy részét a szobájukban tölti. Most először van távol az apukájától is, aki nem biztos, hogy tud a lányok nélkül is gondoskodni magáról, és az iskolai követelmények sem éppen olyanok, mint amire számított. A kérdés csak az, hogy vajon Cath el tud-e szakadni a testvérétől és sikerül-e megvalósítania önmagát, vagy teljesen fel fogja emészteni őt ez az új helyzet?

Szóval mint látszik, egy ilyen kis coming-of-age jellegű történetről van szó, semmi világrengető nincs benne, de az aranyossági faktora átlagon felüli, legalábbis én nem tudok most felidézni egy olyan könyvet sem, amit konkrétan végigmosolyogtam. Szerintem mindenkinek az életében van ilyen időszak, amikor kikerül a jól megszokott közegéből, mert... bármilyen okból, új iskola, új lakhely, új munkahely, bármi. És még félsz elengedni a családtagjaid/barátaid kezét, vagy az eddig megszokott mindennapi dolgokat, vagy amit magadban vártál, az nem pont olyan, mint amivel ténylegesen is szembesülsz. Na a Fangirl az pont ezt az élethelyzetet szemlélteti egy nagyon könnyen megszerethető lány szemén keresztül, akinek több okból is nehéz, mert ugye eltávolodik az ikertestvérétől, akivel mindent együtt csináltak, először hagyta egyedül az apukáját, akinek megvannak a saját problémái, egy olyan történetért rajong, amiből a hasonló korúak már régen kinőttek, nem szokta még meg a mogorva szobatársát és a mindigvidám barátját... Apropó! Van ám romantikus rész is, amiért nagyon lehet drukkolni! :)

Na nem is írok többet, mert csak ismételném magam, vagy mindenre azt mondanám, hogy "milyen cuki" (mert az - és azt megfigyeltétek mennyire édi a borítója?), de ez egy tényleg nagyon feelgood dolog volt, szóval örülök, hogy olyan sokszor szembejött velem, hogy végül el kellett olvasnom, mert ebből kár lett volna kimaradnom. Ha lenne időm újraolvasni könyveket, akkor ez most simán felkerült a képzeletbeli "muszáj valamikor megint elolvasnom" listámra (Kody Keplinger Duff-ja mellé mindenképpen - azért emelem ki folyton, mert a Harry Potterek után a Duff volt az első könyv, ami annyira tetszett, hogy amint befejeztem, már kezdtem volna elölről). Rowell-től júliusban jön majd egy könyv, a Landline, amire alapból biztosan nem figyeltem volna fel, de a Fangirl után mindenképpen landolt a várólistámon, kíváncsi vagyok rá.