Öt hónappal ezelőtt, Valerie Leftman barátja, Nick, lövöldözni kezdett az iskolai ebédlőben. Valerie maga is elszenvedett egy lövést, amikor megpróbálta megállítani a barátját, ami sikerült is neki: egyrészt megmentette Nick következő áldozatát, másrészt az egész lövöldözést leállt, amikor Nick észrevette, hogy mit csinált, és fejbelőtte magát. Valerie azonban még így is belekeveredik a dolgokba, hiszen együtt írtak Nick-kel egy listát. Egy listát, azokról a dolgokról, amiket utáltak. Egy listát, amiről Nick az áldozatait válogatta. Most pedig, öt hónappal az eset után, itt az ideje, hogy Valerie visszamenjen az iskolába, hogy szembenézzen egykori iskolatársaival, és a saját bűneivel. Miközben még mindig szerelmes egykori barátjába, és máig nem érti, hogy hogyan lehetséges, hogy nem látta előre, hogy mi fog történni. Miközben az egykori barátai mind hátat fordítottak neki, és csak az a lány próbál barátkozni vele, akinek véletlenül megmentette az életét. Miközben otthon is csak problémák vannak, a szülők már régóta csak veszekedtek, és úgy tűnik, hogy csak Valerie tartja őket vissza a válástól, ami egyikőjüknek sem jó. Miközben Valerie állandó megfigyelés alatt áll, mert sokan ön- és közveszélyesnek tartják. Ami akár még igaz is lehet, hiszen a lövöldözés óta Val mindent elveszített, ami esetleg értelmet adhatna az életének...
Nagyon régóta várólistán volt már nálam a Hate List, konkrétan még akkor néztem ki magamnak, amikor felfedeztem magamnak a Bookdepository-t vagy 1,5-2 éve, és hát... az nem mostanában volt. A múltkoriban pedig sikeresen felfedeztem, hogy nahát, a Hate List megjelent már egy másik fajta borítóval is (mert én csak ezt a feketét láttam), hú, hát igen, ezt én már nagyon régóta el akartam olvasni. És akkor ami késett nem múlott, most sikerült ténylegesen is sort kerítenem rá, és nem bántam meg.
Halkan azért megjegyzem, hogy kellett nekem egy kis idő, amíg megszoktam Valeriet, aki a történet középpontjában áll, és aki a könyv 90%-ában magát sajnáltatja. Sajnálom, ez van. Ugyanis nem tudtam felfogni, hogy hogy járhat valaki 3 évig egy sráccal, akivel az utóbbi időben a beszélgetésük nagyon jelentős részét a halál, az öngyilkosság, mások utálata, és az élet értelmetlensége tesz ki, és aztán meglepődik azon, hogy egyik nap besétál a suliba, és lelő mindenkit. Vagy öngyilkos lesz. Vagy valami. De a lényeg, hogy Valerie azért annyira nem volt soha elveszve, mint Nick, és nem értem, hogy hogy nem vette észre, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Aztán persze rájöttem, hogy azért, mert Valerie gyakorlatilag semmit nem vett soha észre, és csak saját magával foglalkozik - a sajnálatos esemény napján is konkrétan azzal, hogy nehogy szakítsanak Nick-kel, és hogy a srác végre kiáll érte, csak nem éppen úgy, ahogyan azt ő sejtette. Szóval amint ezen sikerült túltennem magam, a történet elég erőteljesen magába szippantott. Mert az volt, erőteljes. Nem tudok rá más szót találni. És nagyon szerettem a befejezést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése