A Rómeó és Júlia a történelem egyik legtragikusabb szerelmi története... Csakhogy Júlia soha nem lett öngyilkos, hanem megölték. Mégpedig az az ember ölte meg, akiben leginkább megbízott, a szerelme, Rómeó, azért, hogy a fiú biztosítsa a saját halhatatlanságát. Arra azonban még Rómeó sem számított, hogy Júlia számára is elérhetővé válik az öröklét, és évszázadokig ellenséges oldalakon fognak harcolni. Rómeó azért, hogy rávegye a friss szerelmeseket, hogy áldozzák fel a másikat az öröklét miatt, mint ahogy ő is tette, Júlia pedig azért, hogy mindezt megakadályozza, és fenntartsa a szerelmet a fiatal párok között. Legalábbis addig, amíg Júliára rá nem talál egy újabb tiltott szerelem, Rómeó pedig mindent megtesz azért, hogy elpusztítsa azt.
Ha a fenti történet - a fülszöveg -, kicsit zavarosnak tűnik, akkor jelentem, nem rontottam el semmit. Mert tényleg ilyen zavaros nagy zagyvaság az egész könyv. Stacey Jay-től egyébként már olvastam egy zombis kis őrületet, az mondjuk ennyire nem volt rossz, és egyébként tervezem a folytatását is, csak elég kellemesen várat magára. De ami a legdurvább, hogy ezután a Rómeó és Júliás megnemtudommondanihogymi után is még van könyv, amivel szemezek az írónőtől (The Locket). Pedig a Juliet Immortal-t olyan szinten utáltam, hogy ha papírformában olvastam volna, biztosan vagy ötször a falhoz vágtam volna. Így csak a fejemet vágtam az asztalba nagyon sokszor, meg persze szidtam magam elég rendesen, hogy még így is érdekel mi a vége, és ezért kénytelen vagyok tovább olvasni.
A legnagyobb baj a főszereplővel van, aki elvileg a pozitív szereplőnk, és évszázadok óta menti a szerelmespárokat. Gyakorlatilag ő minden, csak nem pozitív, sajnáltatja magát, és utál mindenkit - hű, spoilerspoiler: még saját magát is. A "munkájában" pedig olyan kezdőnek mutatkozik, mintha most csinálná ezt az egészet először, pedig mint mondtam, ÉVSZÁZADOK ÓTA verseng Rómeóval. Aha, hát nem látszik. Ben teljesen semmilyen, én inkább voltam Rómeó-párti, pedig ő aztán nem a legpozitívabb szereplő.
A másik legnagyobb baj, hogy egy nagyon összecsapott összevisszaság volt az egész. Nem érzem magam túlzottan szerencsétlennek, de már a könyv elejét sem értettem. Aztán nagy nehezen összeállt a történet, de a befejezés olyan szinten ide-oda ugrálós volt, hogy csak kapkodtam a fejem, és tulajdonképpen nem is igazán értem mi történt. Pozitívumként pedig csak azt tudnám felhozni, hogy az alternatív Rómeó és Júlia befejezést nagyon szerettem, hihetetlen, hogy nem szúrta ki a szemem a nagy név-hasonlóság, főleg hogy például a Rómeó és Júlia musicalből is a kedvenc dalom a "Hogy mondjam el?". Lassan pedig már úgy érzem, hogy körülbelül sikerült olyan összevisszán írnom, mint amilyen a Juliet Immortal is volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése