Tally Youngblood végre szép lett. Mégpedig azért, mert rájött arra, hogy a szépeket egy agyműtéttel korlátozzák a sekélyes gondolkodásra, ám ő hamarosan megkapja a gyógyszert, amitől visszakaphatja az eredeti érzéseit. A probléma csak azzal van, hogy szépként erre az egészre egyáltalán nem emlékszik. Vagyis csak homályosan. Szerencsére olyan emberek veszik körül, az úgynevezett krímek, akik valahogyan kilógnak a többi szép közül. Ők ugyanis a lázadástól, az izgalmaktól, és a fájdalomtól tisztábban látnak, mint a többiek, vagyis ahogy ők nevezik, pengék lesznek.
Tally élete pedig egyáltalán nem válik egyszerűbbé azzal, hogy talált egy csoportot, ahová beilleszkedhet, és akikkel együtt megszökhet a szépektől. Mégpedig azért, mert egyrészt Shay-jel a dolgok egy kicsit rosszra fordulnak, ahogy ez várható is volt, másrészt pedig elég rendesen elkezdett bonyolódni Tally szerelmi élete azzal, hogy közelebb került a krímek vezetőjéhez, Zane-hez. Meg persze még mindig ott van a félelmetes szépség, dr Cable, a Különlegesektől, aki továbbra is Tally-n tartja a szemét. Vagy mert Tally eljutott egy rezervátumba, ahol vademberekkel kísérleteznek, és rájött arra, hogy nekik is segítenie kell. Meg mert eddig sem volt túl egyszerű az élete.
Már alig várom a folytatást, mert Tallynek most már tényleg meglehetősen sok mindennel kell szembenéznie. Igaz, hogy ebben a kötetben már volt egy pár olyan dolog, ami nekem nem kifejezetten tetszett. Ilyenek például a szépészeti beavatkozások, amikről az első részben mélyen hallgattak, vagyis gondolom, hogy ezt ebben a részben találták ki... Ilyen volt például a lüktető tetkó, meg a szemek felturbózása. Én valahogy nem pont így képzeltem el a szépek világát, sokkal inkább valami természetesebbre gondoltam. Mármint itt már mindenki nagyon csinos, nem értem miért kellenek ezek a spéci beavatkozások, amiket össze-vissza pakolhatnak az emberre. Azt sem tudom eldönteni, hogy a Különlegesek miért vannak annyira félelmetesnek és mindenttudónak ábrázolva, mikor egyáltalán nem azok. Különben már rég elkapták volna a füstösöket, de így meg olyan, mintha csak játszadoznának, amit aztán vérkomolynak ábrázolnak. A rezervátumosdi meg nekem túlságosan is a Szép új világra emlékeztetett, de azt nem mondom, hogy ez nekem feltétlenül probléma volna, csak szerintem felesleges rész volt a könyvben. Persze lehet hogy csak én éreztem oda nem illőnek. Ettől függetlenül én már nagyon várom a következő két részt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése