2010. december 15., szerda

Julie Kagawa: The Iron Daughter

A sorozat első részéről, az Iron King-ről még szeptemberben írtam, amikor még valami olyasmit írtam, hogy hamarosan egészen biztosan belevetem magam a folytatásba. Hát ebből az lett, hogy november elején elolvastam a sorozat honlapján is elérhető novellát, a Winter's Passage-ot, ami tulajdonképpen összeköti a két részt. És akármennyire tetszett is, valahogy mégiscsak egy újabb hónappal később sikerült elolvasnom a várva-várt második részt, az Iron Daughter-t. És hamarosan jön az Iron Queen is, és számomra a legjobb hír az, hogy mégsem az lesz az utolsó kötet, mert lesz itt még egy Iron Knight is. Ennek azért örülök, mert úgy érzem, hogy van még mit dolgozni a szereplőkön, de igencsak megvan rá az esély, hogy itt mindenki még szerethetőbb lesz.


Most nem is próbálkozom spoilermentesen írni, tekintve hogy az első résznél nagyjából elmondtam az alapszituációt, most a történet valahol ott jár, hogy Ash elvitte Meghan-t a királynőjéhez, ahol a lány többé-kevésbé fogságban van. Nem hivatalosan, de azért gyakorlatilag nem is tud megszökni a fagy miatt. Azt pedig végképp nem hiszi el neki senki, hogy a tündérek természetes egyensúlyát egy új, modernebb faj, a vastündérek növekvő hatalma fenyegeti.


Ami engem már megint zavart, az a könyv eleje volt. Valahogy nehezen sikerült már megint megszoknom a dolgokat, nagyon idegesített például Meghan Ash miatti nyavalygása. Főleg mivel a srác előre figyelmeztette, hogy a saját otthonában ellenségek lesznek, Meghan még így is nehezen fogta fel a dolgokat, és csak amiatt tudott szenvedni, hogy milyen rég látta Ash-t, és akkor is milyen bunkó volt vele, biztosan nem is szereti. Aztán amint ezen a bonyodalmon túl voltunk, már imádtam a könyvet, sőt még Ash-t is is egyre inkább elviseltem. Pedig róla aztán tényleg még mindig csak annyit tudni, hogy milyen helyes és sötét. Nem értem én ezeket a könyvbeli nagy szerelmeket na... Éppen ezért én egyszerűen sem Ash-nek, sem Puck-nak nem tudok szurkolni, de ez van. De nem is ők a kedvenceim, hanem Meghan (szerintem ő egy egész tűrhető női főszereplő!), Grimalkin (hiszen ő egy macska) és Ironhorse (na ezt én sem gondoltam volna :D). Kíváncsi vagyok mi minden történik még velük a következő kötetekben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése