Hannah Moskowitz ezennel landolt az egyre hosszabb "írók, akiket figyelnem kell" listámon. Már a tavalyi Gone Gone Gone is a várólistámon volt, de még nem éreztem a késztetést, hogy elolvassam, a most januárban megjelent Teeth-be viszont csak sikerült belekezdenem. Igazi hangulatregény, és engem pont jókor talált meg, mert elejétől a végéig imádtam, utána pedig jó sokat gondolkozhattam rajta.
Rudy egy magányos fiú, aki a szüleivel és a beteg kisöccsével lakik egy furcsa szigeten, lassan már három hónapja. Nincsenek barátai, tulajdonképpen az is három hónap után derül csak ki, hogy Rudy mégsem az egyedüli tinédzser a szigeten, hiszen ott van Diana, a zárkózott lány, aki sosem hagyja el a házát, amiben a betegeskedő édesanyjával él, miközben ő az, aki talán a legtöbbet tudna mesélni Rudynak a sziget titkairól. És persze Teeth, aki még Rudynál is magányosabb, félig hal, félig ember, az emberek pedig szörnyként, vagy szellemként emlegetik és tartanak tőle. De a sziget nem csak Teeth jelenléte miatt különleges, hanem a halak miatt is, amiknek gyógyító erejük van. Ezért is van, hogy mindenki aki a szigeten tartózkodik, vagy beteg, és minden nap halat kell ennie, vagy pedig a betegek családtagja.
Rudy hamar összebarátkozik Teeth-szel, aki inkább tartja magát halnak, mint embernek. Azzal tölti az idejét, hogy a haltestvéreit próbálja elterelni a halászoktól, vagy ha már késő, akkor megkísérli kiszabadítani őket a hálókból, több-kevesebb sikerrel. Esténként pedig, amikor az emberek úgy tehetnek, mint ha nem látnák, és nem hallanák, a halászok szörnyű bosszút állnak a halfiún, általában elfogják és megverik, van hogy kevésbé, vagy hogy jobban, attól függ sikerül-e elszabadulnia az egyetlen fegyverével, a fogaival. Másnap reggel sérülten, többnyire egyedül sírdogál, majd újra és újra próbálkozik a lehetetlennel, hogy megmentse a testvéreit.
Elsőre nehéz eldönteni, hogy mit is gondoljunk Teeth-ről, de meg lehet érteni az ő álláspontját is, mint ahogy Rudy is teszi. Hiszen a kérdés tulajdonképpen az, hogy mi a fontosabb? Az embereknek egyértelmű, hogy a saját családtagjaik lesznek a fontosak, akiknek szükségük van minden nap a halra, hogy ne betegedjenek vissza, hogy ne romoljon az állapotuk, hogy sokáig éljenek. Teeth szerint pedig a halak a fontosak, hiszen ők az egyetlenek, akiket mostanáig igazán barátainak, családnak nevezhetett, miután a másik családja, az emberek, kitaszították őt.
Miután pedig befejeztük, jó sokat lehet gondolkozni, hogy tulajdonképpen mi is történt. Mert mi is ez? Kaptunk egy furcsa könyvet, amiről az elején nem is sejtjük, hogy micsoda, egy félig ember félig hal szereplővel, aki még csak a víz alatt sem tud lélegezni és folyton ki van fulladva? Ugyan már, mi a fene ez? De aztán elmerengsz olyan dolgokon, hogy mi mennyire fontos az életben, a család, barátok, egyéb kapcsolatok, hogy tényleg mennyire szörnyű ilyen mennyiségben halászni a halakat, amik a világon sehol máshol nincsenek, mindezt egy hülye babona miatt. És senki nem vette a fáradtságot, hogy legalább megpróbáljon leállni egy pillanatra is a placebo halakról, amik nem is biztos, hogy valóban gyógyítanak, lehet, hogy a helyi friss levegő is megtette volna a hatását. A legkomolyabb jelenet is pont az volt, amikor egyszer Rudy és Teeth sikerrel jártak, és napokig nem lehetett halat venni. Mind Rudy, mind a többi ember szempontjából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése