Robin Benway-től még két évvel ezelőtt olvastam (először és) utoljára, a The Extraordinary Secrets of April, May, & June című könyvet, és azóta várom, hogy megjelenjen tőle valami. És végre itt az AKA! Amiről csak annyit tudok mondani, hogy ha valaki szereti például a Gallagher Girls-t, az az AKÁt is nagyon fogja, elvégre egy kémcsaládban felnőtt tizenhat éves lányról van szó, akinek az életében most először jelennek meg a barátok és A FIÚ. Az igazság pedig az, hogy ha két évvel ezelőtt nem ismertem volna meg Robin Benway-t, és nem vártam volna azt, hogy végre kiadjon egy újabb könyvet, a fenti mondat nekem bőven elég lenne ahhoz, hogy szaladjak elolvasni ezt az aranyosságot!
Maggie Silver gyerekkora óta különleges. Nem csak azért, mert a szülei nemzetközi kémek, hanem mert ő maga is az. Különleges képessége pedig abban rejlik, hogy a zárak egyenesen megnyílnak előtte. Nincs olyan ajtó, sem olyan széf, amit Maggie ne tudna kinyitni, mindezt körülbelül 3 éves kora óta tudja magáról. Ennek az életnek azonban megvannak a maga előnyei, és hátrányai is. Rengeteget utaznak, Maggie mostanra már bejárta az egész világot, a szülei izgalmas munkája miatt egy perce sincs, hogy unatkozzon. Azonban pont azért, mert ilyen rengeteget költöztek, a lánynak egy barátja sincsen, soha nem is volt. Ám most New York-ba szólítja őket a kötelesség, ahol Maggie-nek kell a legnagyobb feladattal megbirkóznia: most először járhat iskolába az otthoni magántanítás helyett, és nincs más dolga, mint hogy közel kerüljön Jesse Oliver-hez, a nagyon gazdag és nagyon helyes osztálytársához, és megszerezze azokat az információkat a fiú apjáról, amikre a szüleinek szüksége van.
Akárcsak az April, May & June, ez is egy óriási nagy cukiság, lehet rajta sokat nevetni, amolyan könnyed kikapcsolódás. Voltak hiányosságai, például szegény Jesse Olivert nem mondhatnám szörnyen kidolgozottnak, számomra kevés volt a bonyodalom, mert ami volt is, azt valahogy nagyon gyorsan elsimították (lásd a befejezés). Először picit sajnáltam, hogy kevés a hangsúly a "kémes" dolgokon, inkább a magánéleti szálra mentek rá, ami nem is csoda, tekintve, hogy Maggie-nek eddig tényleg nem volt egy barátnője sem, sőt, fiúbarátja sem. Azért érthető, hogy 16 évesen már fontosabb az ember életében, hogy legyenek kapcsolatai korabeliekkel, és ne csak szülőkkel és nagybácsikkal, és ebbe a kémesdibe is beleunhat az ember, ha a születésétől fogva ebben nőtt fel. Nem is negatívumként akartam felhozni, csak ez az a szempont, amiben előzőleg valamennyire mást vártam. Amit viszont nem vártam, és nagyon tetszett, hogy nem csak a fiún, vagyis Jesse Oliveren volt a hangsúly, hanem ott van Roux is, a szuper barátnő, aki számomra a legkedvesebb szereplő volt a történetben.
Remélem nem kell megint éveket várnom, hogy Benway-től olvashassak, mindenesetre valószínű, hogy majd elő fogom venni az Audrey, Wait!-et, ami mondjuk 2008-as, de állítólag nem rossz. Illetve lesz még egy Emmy & Oliver is, de erről még nem sokat látni goodreads-en, mindenesetre várólistán van :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése