Ez a Hundred Oaks sorozat harmadik része, a Catching Jordan és a Stealing Parker után. Nem nagyon kötődnek egymáshoz, tehát külön is el lehet olvasni, annyiban tűnik csak fel az időrendiség, hogy az egyes kötetek szereplői, tehát Jordan és Sam szerepeltek mindkét folytatásban, míg Parker és Will is megjelentek ebben a részben, nem is kis szerepben, és van enyhe visszautalás az előzményekre. De függetlenül is megállja a helyét. Amúgy a sorozatnak lesz még legalább három része, valószínűleg szintén különálló történetek formájában. Annak ellenére is várom őket, hogy sem a második, sem ez a harmadik rész nem tetszett annyira, mint az első, de remélem nem is lesz ennyi erőltetett vallásosság, mert ez nem pont a kedvenc témám.
Kate világéletében hitt Istenben, rendszeresen jár istentiszteletre, és mindenben úgy is cselekszik, ahogy ott tanítják neki. Ezért tartja őt mindenki megközelíthetetlennek, olyannak, aki nagyon fenn hordja az orrát és látványosan elítél másokat, ha azok nem úgy viselkednek, ahogy az egy jó keresztényhez illik. Egyetlen barátnőjét, Emilyt is azért veszíti el, mert nem tudja sem megérteni, sem elfogadni a másik véleményét. Emiatt az idegesítően túláradó vallásosság nem is legszimpatikusabb hősnő, akinek a nézőpontját olvasnom kell, jó néhány alkalommal legszívesebben pofon vágtam volna, annyiszor generált problémákat a saját hülyesége és legfőképpen a beszűkült látóköre miatt.
Na de a történet nagyjából az lenne, hogy Kate egy többhetes nyári táborba jelentkezik segítőnek, ahol újból találkozik Matt-tel, a fiúval, akivel soksok évvel ezelőtt először (és utoljára is) csókolózott. És ahogy szépen lassan kezd beleszeretni a srácba, és ugyanazokat a dolgokat csinálja vele, amiért másokat elítélt, például hogy nyilvánosan csókolóznak(!), egymás mellett alszanak(!), és még többet is szeretne(!), kezd rájönni arra, hogy bizony elég rendesen tévedett. Persze hogy ennyi ne legyen elég, még van pár bonyodalom. Például amikor szakít Matt-tel, mert fél, hogy le akar majd vele feküdni. Vagy amikor mindenki boldog, de azért nem engedi Matt-et közeledni, mert aggódik, hogy nem bírnak majd leállni. Illetve amikor szimplán csak elgondolkozik azon, hogy mennyi bűnt követ el, és minden magyarázat nélkül picsog.
Kicsit lehet hogy eltúloztam, mert ennyire azért nem volt rossz, könnyen a végére lehetett érni, és amolyan délutáni olvasmánynak tökéletes. Az is előfordulhat, hogy sokkal jobban szerettem volna ha valami más "drámát" tálaltak volna, mint ezt a vallásos maszlagot, ami nekem abszolút nem a kedvenc témám. Engem ugyanis egyáltalán nem zavar, ha a semmin lovagolunk, és kitalált hülyeségek miatt problémázunk, csak kérem, ne legyen köze a valláshoz. Vagy legalábbis ne így. Helyenként picit összecsapott is volt, remélem ez a következő részben már nem lesz probléma. Sokat nem kell rá várni mondjuk, mert a Racing Savannah már most decemberben megjelenik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése