2010. június 29., kedd

Amanda Marrone: Devoured

A Hófehérkét gondolom mindenki ismeri. Ott van a gonosz mostoha a tükrével, ami megmondja neki, hogy most már nem ő a legszebb a vidéken, hanem Hófehérke. Ez pedig annyira emészti a mostoha lelkét, hogy legszívesebben megölné Hófehérkét. Aztán persze jön a herceg, aki megmenti Hófehérkét, és aztán boldogan élnek, amíg meg nem halnak... Vagy mégsem?


Mi van akkor, ha a mostoha azt kívánja a tükre előtt, hogy bárcsak Hófehérkének is lenne egy ilyen csodatükre, aki megmutatná Hófehérkének azt, ami majd az ő lelkét nyomasztaná? Mi van akkor, ha a tükör nem csak képeket mutat, hanem valóra is váltja a kívánságokat? Akkor bizony Hófehérke meglátja, hogy a hercege igencsak közeli viszonyt ápol a kastély szolgálólányaival, és most már őt is öli a féltékenység, nemcsak a mostoháját. És így megy ez századokon keresztül, a tükör örökké azt mutatva, ami legjobban bántja a tulajdonosát.


A jelenben is van egy lány, Megan, akinek a bőre fehér, mint a hó, arca piros, mint a vér, haja fekete, mint az ébenfa... na jó, csak majdnem, mert ő nemcsak egy modern Hófehérke. Megan még kiskorában elveszítette egy balesetben az ikertestvérét, Remy-t, és a hétéves kislány azóta is kísérti. Eleinte csak ritkán tűnt fel Megan életében, ám az utóbbi napokban Remy egyre többször jelenik meg a kelleténél, összefüggéstelenül beszél, és félelmetes képeket mutat a nővérének egy halott lányról. És most már nem is csak Megan az egyetlen, aki látja Remy-t, hanem a szuperhelyes Luke is látja, sőt beszél is vele. Mondjuk az, hogy Luke szuperhelyes, persze egyáltalán nem kéne, hogy foglalkoztassa Megan-t, hiszen egyrészt neki barátja van (igaz, hogy teljesen rá van akaszkodva egy másik lány...), másrészt pedig az egyik barátnője teljesen odáig van Luke-ért. De ami még jobban bonyolítja a dolgokat, hogy mindannyian egy vidámparkban dolgoznak, ahol igencsak rejtélyes dolgok történnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése