Már év eleje óta a polcomon figyel ez a könyv, akkoriban a borítójába szerettem rettenetesen bele, szóval mindenképpen meg kellett vennem, de csak most sikerült elolvasnom. Nem igazán értem miért, mert egyenesen imádtam, és már alig várom a folytatást. Ez ugyanis egy háromrészes sorozat első része, de amióta halogattam az elolvasását, már megjelent a második rész is, amire remélhetőleg hamarosan sort tudok majd keríteni.
Adott egy látszólag hétköznapi lány, Meghan Chase, aki nem igazán találja meg önmagát, sem az iskolában, sem otthon, az állandóan elfoglalt édesanyja, és a nevelőapja mellett, aki az idő nagy részében mintha nem is emlékezne arra, hogy a lány létezik. Egyedül a négyéves kisöccsével van minden rendben, egészen addig, amíg a kisfiút el nem rabolják a tündérek. Ekkor aztán gyökeresen felfordul Meghan élete. Mert bár eddig is mintha látott volna furcsa dolgokat, de most megtudja, hogy a tündérek léteznek, a legjobb barátja nem más, mint Puck, akiről már Shakespeare is írt a Szentivánéji álomban, ő pedig a tündérkirály, Oberon lánya. Így indul útnak egy teljesen ismeretlen világba, hogy visszahozza a kistestvérét. Útitársául pedig a legjobb barátja, Robbie (Puck) szegődik; illetve Ash a télherceg, aki előbb ölné meg a lányt, minthogy közel engedje magához; és Grimalkin, a nagyon bölcs macska.
Az igazat megvallva, én a könyv elejéért nem túlságosan rajongtam. Valahogy az a rész, amikor kezd Meghan rájönni, hogy nincs minden rendben körülötte, és amikor Robbie előadja az egész tündérhistóriát, ez valahogy nincs jól eltalálva. Viszont onnantól, hogy eljutunk tündérországba (eredetiben Nevernever), a történet olyan szinten magába szippantja az embert, hogy a végéig egyszerűen nincs megállás. Kevés választ el most attól, hogy azonnal belevessem magam a második részbe.
Legkedvencebb jelenet:
"War?" Something cold touched my cheek, and I glanced up to see snowflakes swirling in a lighting-riddled sky. It was eerily beautiful, and I shivered. "What will happen then?"
Ash stepped closer. His fingers came up to brush the hair from my face, sending an electric shock through me from my spine to my toes. His cool breath ticked my ear as he leaned in.
"I'll kill you," he whispered, and walked away, joining his brothers at the table. He did not look back.
Illetve még amikor ötven oldallal később, visszautalnak erre a jelenetre: "Is this where you say you'll kill me?" Imádom :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése