Már május óta csak arra várok, hogy megjelenjen a Hunger Games utolsó kötete, és éppen amikor kézhezkapom, elolvasom, és még írnék is róla, addigra pont egy olyan helyzetbe kerülök, hogy nincsen internetem. Internet egy darabig még nem is lesz, legalábbis nem saját. Addig pedig lopom másét, és kezdem a fangirlködést a legjobb sorozatért, amit életemben olvastam. És most nem túlzok, ugyanis ez a harmadik rész teljes egészében felülmúlta a várakozásaimat. Én pedig még attól tartottam, hogy esetleg csalódni fogok, mert tényleg 3 hónapja csak erre a pillanatra vártam, hogy kezemben tarthassam a Mockingjayt.
Ennek a résznek a hátterét most kivételesen nem egy újabb viadal adja, hanem a forradalom, amit Katniss váltott ki azzal, hogy a kettővel ezelőtti éhezők viadalán nemcsak egy túlélő maradt, hanem Peetával mindketten életben tudtak maradni. Ez az apróság kész forradalmat indított el szinte az összes körzetben, Katniss pedig akaratlanul is a forradalom példaképévé vált. Tehát ebben a részben főként a Kapitólium ellen lázadókat ismerhetjük meg, de mégmielőtt azt lehetne hinni, hogy minden fekete-fehér, vagyis míg a Kapitólium a rossz, és a lázadók a jók, Katnissnek sajnos rá kell jönnie, hogy egyik oldal sem jó választás. Hiszen hogyan lehetne egy olyan rendszer jobb az előzőnél, aki a Kapitólium feletti győzelmét egy újabb viadallal akarja megünnepelni?
Személy szerint nekem ez az a dolog, ami igazán megragadott a történetben, és össze is szorult tőle a szívem. Már amikor a kórházat lebombázták, akkor úgy éreztem, hogy az egész valahogy túlságosan is megrendezettnek tűnt. És bár ebben az esetben tévedtem, azért Coin is elkövetett egynéhány sokkal, de sokkal szörnyűbb dolgot. Az egyik ugye a fent említett viadal ötlete, a másik meg szegény Prim.
Nagyon szerettem volna még egy Katniss x Peeta happy endet is a történetbe, főleg mert én egyáltalán nem kedveltem Gale-t. Ők ketten talán szépek lettek volna együtt az elején, ha nincs az éhezők viadala. De ami történt megtörtént, Peetának és Katnissnek együtt kellett maradniuk, még úgy is, hogy a viadal majdnem teljesen tönkretette mindkettejüket. Szomorú, hogy ez történt, de azért szerencsére van feloldás a végén azzal, hogy ők ketten, Haymitchel egyetemben most már nyugodtan élhetnek, távol a Kapitóliumtól.
Akármennyire is fájdalmas volt néhány dolog, ami ebben a kötetben történt, én mégis úgy érzem, hogy ez a történet, mindhárom részével együtt, úgy ahogy van, a kedvenc sorozatommá nőtte ki magát. És amint kicsit jobban leülepednek a dolgok, mindenképpen újra el fogom olvasni a három könyvet egymás után.
4 megjegyzés: