Cass mindig is jobban érezte magát a szellemek társaságában, mert velük sokkal kevesebb probléma van, mint az emberekkel. Ráadásul mindenkiről tudnak egy-két szaftos pletykát, amikről előbb-utóbb Cass-t is tájékoztatják. A lány már egyébként is kívülállónak számított az iskolatársai között, de amióta látszólag mindent tud az emberekről, méginkább tartanak tőle. Ami Cass-nek egyáltalán nem probléma, hiszen ott van neki a két iskolai kísértet, akikkel napközben nagyon is jól elbeszélget, otthon pedig már várja a nővérének a szelleme, akit szintén senki más nem lát, csak ő. Egészen addig minden rendben is van az életével, amíg az egyik menő srác, Tim, rá nem jön a titkára...
Bár a könyvben ötvöződnek a fantasztikum és az átlagos középiskolás élet elemei, azért inkább mégiscsak az utóbbin van a hangsúly. Ami szerintem egy picit idegesítő, mert így a történet egy picit gyerekes, ahhoz képest, hogy milyen komoly dolgok is jelen vannak a könyvben. Például ott van Cass nővére, aki körülbelül annyi idősen halt meg, mint amennyi Cass most. Valahogy nem érzem emberinek ezt az egészet. Az is elég zavaró, hogy tulajdonképpen két kidolgozott szereplőnk van, Cass és Tim, de még őket sem tartanám száz százalékig egész karakternek. És akkor most megint mondhatnám, hogy szerintem már ebből a könyvből is erőteljesen kinőttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése