Ez a második könyv a DUFF után, amit a Contemps keretein belül olvasok, és úgy érzem, hogy már megérte részt venni ezen a kis játékon. Hogy miért? Mert mindkét kötetet imádtam, de sajnos egyikre sem figyeltem volna fel, ha nincs a Contemps, és nem határozom el, hogy márpedig én elolvasok 18 könyvet ebből a 20 könyvből. Elöljáróban azt szeretném még megemlíteni, hogy amint kézhez kaptam a könyvet, egyenesen beleszerettem a borítójába. Sajnos a képen egyáltalán nem látszik, hogy az életben mennyire szép. A háttér mintás, a madárka rajta pedig matt, olyan, mintha egy matrica lenne. És ahogy belelapozunk, szintén ezzel a madárral találkozunk, dupla oldalon, fekete-fehérben, ám még így is nagyon gyönyörű.
Hogy jól belevágjunk a közepébe, Alex Patrick úgy ébred fel egy számára ismeretlen srác mellett meztelenül, hogy nem emlékszik ki ez a srác, és arra sem, hogy mit csinált előző éjjel. Csak hogy itt van, és nagyon nem akar itt lenni, mint ahogy azt a két elhasznált óvszert sem szeretné látni a srác szobájában. De mégiscsak történt valami, mégpedig az ő beleegyezése nélkül, az pedig végképp nem esik jól neki, hogy a srác, Carter, mindezt el is hencegi a fél iskolának. Szerencsére Alexnek is vannak barátai, mégpedig nagyon jó barátok, ezért nincs az, hogy egyedül kell szembenéznie a rettegett sráccal. És szerencsére van az iskolában egy félig titkos csoport is, a Mockingbirds, akik pont azért jöttek létre, hogy a hasonló ügyekben a diáktársaik segítségére legyenek. Alexnek ettől még nincs könnyű dolga, hiszen el kell döntenie, hogy fellépjen-e Carter ellen a Mockingbirds támogatásával, vagy jobb lesz neki ha csendben meghúzódik a hátralevő iskolaévei alatt.
Nagyon intenzív egy történet volt, engem elképesztően dühített, ami Alex-szel történt, főleg hogy utána mennyire egy tapló volt Carter. Én egy kis kanál vízben is meg tudtam volna fojtani egynéhány megnyilvánulása után. Az is idegesített, hogy ha nincsenek Alexnek barátai, meg nincs ez az önkéntes diáktársaság, akkor gyakorlatilag szegény lány nem is tudott volna kihez fordulni. És nem azért, mert nem mert, hanem mert ennyire vakok itt a felnőttek! Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy csak azért, mert ez egy jó nevű iskola, ahol látszólag minden a legnagyobb rendben van, miért hiszik azt a tanárok, hogy itt tényleg minden tökéletes? Nem veszik észre, ha segítséget próbálnak kérni tőlük?? Szerencsére akad egy pozitív ellenpélda is egy új tanárnő személyében, de jóval több kéne ide!
A Mockingbirds társaság egyébként teljes egészében Harper Lee: To Kill a Mockingbird (magyarul: Ne bántsátok a feketerigót) című regényére épül, erre több utalást is tesznek a regényben, a konkrét könyv is többször megjelenik. Azt sajnáltam, hogy a könyvet eddig én még nem olvastam, sőt a filmet sem láttam, pedig egymilliószor elterveztem már. De majd egyszer, vagyis ezek után remélem hamarosan sort kerítek rá.
Daisy Whitney-nak ez az első regénye, amit remélem, hogy még sok más követ. Nagyon szerettem olvasni, elég mély érzelmeket váltott ki belőlem. Általában be szoktam csukni a könyveket az utolsó oldalnál, de most örülök, hogy elolvastam az író megjegyzéseit. A könyvet ugyanis személyes tapasztalatai alapján írta, ő is átesett egy date rape-en, és ő is tett azért, hogy ne kelljen az iskolaéveit csendben meghúzódva töltenie, hogy ne féljen végigsétálni a folyosón, hogy ne kelljen attól tartania, hogy találkozik a sráccal, aki aztán a képébe nevet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése