2011. február 27., vasárnap

Julie Kagawa: The Iron Queen

Meghant száműzték a tündérek földjéről, Ash-sel együtt, illetve mint kiderült, Puck is velük tart a száműzetésben. Ez általában végleges szokott lenni, hiszen a tündérkirályok és királynők nem egykönnyen szokták visszavonni a parancsukat, most azonban mégis erre kényszerülnek. Úgy tűnik ugyanis, hogy Meghan az egyetlen, aki le tudja győzni a hamis királyt. Egyrészt mert félvér, ezáltal a vas nem gyengíti, mint az összes többi tündérlényt, másrészt pedig már egyszer megtette ugyanezt, amikor legyőzte az akkori vaskirályt, Machinát. Most is nagyjából ugyanezt kellene megtennie, csak éppen át kell törni a hamis király hatalmas hadseregén, és míg Machinával szemben volt egy kis előnye, például az, hogy tudta hogyan kell elpusztítani, sőt még a fegyver is megvolt hozzá, a jelenlegi trónbitorlóval szemben csak magára és a barátaira számíthat.


Ezt a részt kedveltem a három közül a legjobban, főleg azért, mert egyből magával ragadott a világ, míg az első két kötetnél egy kicsit tovább tartott, amíg bele tudtam élni magam. Ez talán annak is köszönhető, hogy Meghan az első részhez képest óriási jellemfejlődésen esik át; egy olyan női főszereplő lesz, akit egyszerűen nem lehet nem szeretni. Annyira nem, hogy a végén egyenesen könnyeztem, Meg miatt is, meg részben Ash miatt is. De ennek ellenére, én imádtam a befejezést, imádtam az egészet úgy ahogy volt. Volt ugyan néhány olyan jelenet, amin egy kicsit húzigáltam a szemöldökömet, mondván ez nyilvánvaló időhúzás, meg milyen hatásvadász már ez, de ezekre most már nem is emlékszem. Méltó befejezése ez a történetnek, a szereplők pedig számomra teljesen életszagúak voltak, már amennyire egy többszáz éves tündér életszagú lehet. Nem is tudom megmondani, hogy ki volt a legnagyobb kedvencem, mármint nagyon szerettem Meget, illetve Grimalkin is örök kedvenc marad nálam, meg persze száz százalékosan Ash-párti vagyok. De Puck-ot is valahogy annyira meg sikerült szeretnem, főleg az Jégherceggel közös jelenetekben. Simán el tudok képzelni egy Ash&Puck különsztorit, a múltbeli/jövőbeli közös kalandjaikről, annyira szeretnivaló párost alkotnak, mégha viszálykodnak akkor is.


És bár amikor az első részről írtam, azt írtam, hogy ez a trilógia, szerencsére mégsincs vége a történetnek! Mert novemberben jelenik meg az Iron Knight, a negyedik része a sorozatnak, ami Ash oldaláról közelíti meg a dolgokat. Én abban reménykedem, hogy ez a rész ott kezdődik, ahol az Iron Queen utolsó oldalai abbamaradtak, mert igazán kíváncsi vagyok Ash és Puck nagy kalandjára Grim-mel, illetve abban is bízom, hogy Meghan és Ash között a dolgok nem maradnak ennyiben! Én konrétan alig várom már a novembert, és remélem hogy addig mások is megismerkednek a történettel. Hogy ezt elősegítsem, az első könyv alig használt példányát megintcsak felajánlom azoknak, akiket érdekel, akiket nem zavar, hogy angolul van, illetve az, hogy leghamarabb áprilisban tudom eljuttatni hozzájuk. Addig lehet jelentkezni kommentben! Az egy szem könyvet Bp-n személyesen is át lehet venni, egyébként meg el is postázom Mo-n belül bárhová.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése