Egy szuper üdvözlőbuli a csónakházban: így ünneplik az új diákok megérkezésüket a Grace College-ba. De Julia és a barátai hamar rájönnek, hogy a kanadai hegyekben található eldugott völgyben valami nincs rendjén. Miért ez a rengeteg tiltó tábla az iskola körül? És miért nincs rajta ez a hely a Google Earth-ön? A helyzet kiéleződik, mikor Julia öccse, Robert végignézi, ahogyan egy lány beugrik a tóba és egy örvény magával rántja a mélybe. De senki sem hisz neki - még Julia sem. A lány még nem sejti, hogy a múlt sötét árnyai, melyekről azt hitte, örökre túllépett rajtuk, itt a völgyben újra felszínre kerülnek.
Engem igazából nem győzőtt meg a fülszöveg, de a Westendből könyvsiker-kölcsönöztem ezt is, és az eladó lány azt mondta, hogy ez nagyon jó. Csak a vége volt rossz, vagyis inkább az, hogy nincs még meg a folytatás. Ez azért ígéretesnek hangzott, de mire elolvastam a könyvet már egy kicsit elgondolkoztam azon, hogy mégis miért kéne várni a folytatást? Mert ezen a 250 oldalon is gyakorlatilag alig történt valami, legalábbis annyira lassan bontakozott ki a nagy végkifejlet, ami szerintem tök laposra sikeredett, és egyáltalán nem érzem azt, hogy annyira érdekelne engem a következő kötet. Persze lehet hogy ezzel csak én vagyok így, de...
Egyszerűen számomra teljesen lehetetlen volt a környezet, a szereplők, a párbeszédek. Nem tudom elképzelni, hogy ezek bármelyike is előfordulhatna az életben, éppen ezért egyáltalán nem tudtam beleélni magam az eseményekbe. Mert úristen, itt vagyunk a világ végén, első este áramkimaradás, furán viselkedik a tó, eltűnik valaki, közben meg holnap nyolckor akkor randi a Starbucks-ban, majd megnézzük a Gyűrűk urát a moziban, oké? Szóval nekem ez valahogy annyira, de annyira nem volt valószerű, hogy nem tudtam száz százalékosan élvezni. Tudom, hogy már megint azzal fogok jönni, hogy ha néhány évvel korábban olvasom, akkor biztos nem lennének ilyen jellegű problémáim, de most vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése