Általánosan elfogadott igazság, hogy egy egyedülálló férfi, aki a Pemberley akadémián tölti a tavaszi félévét, partnert akar a bálra. (Most próbáltam Jane Austen-os lenni egy picit, de nem annyira sikerült.) Téli szünet után az igen rangos Longbourn Akadémia lányai megszállottan készülnek a bálra. Lizzie Bennet-et, aki ösztöndíjasként jár a Longbourn-be, azonban nem érdeklik a drága ruhák és cipők, legjobb barátnőjét, Jane-t, viszont annál inkább. Főleg most, hogy Charles Bingley visszatér a Londonban töltött féléve után. Lizzie örül barátnője bimbózó románcának, de cseppet sincs lenyűgözve Charles barájtától, Will Darcy-től, aki sznob és követelőző. Úgy tűnik Darcy sem túlságosan kedveli Lizzie-t, valószínűleg azért, mert a családjának nincs elég pénze, legalábbis a lány ezt feltételezi. Egyértelmű, hogy Will Darcy egy nagyképű bunkó, de akkor Lizzie mégis hogy vonzódhat hozzá?
Nem tudom hogy vetemedtem rá, hogy a számomra meglehetősen gyenge Rajongás után szinte azonnal egy olyan történetbe kezdjek bele, ami már megint a Büszkeség és balítéletet veszi alapul. De most nem sikerült csalódnom, mert a Prom & Prejudice minden percét élveztem, egy csomót mosolyogtam rajta, és a háttérben egy idő után azok a komolyzenei darabok szóltak nálam, amiket Lizzie, illetve Darcy anyja játszottak a regényben. Lizzie ugyanis zenei ösztöndíjjal van bent a neves Longbourne akadémián, ahová egy csomó sznob leányzó jár, akik egytől egyig utálják az ösztöndíjasokat, mert egyszerűen nem tudják elviselni, ha valaki jobb náluk. Szerintem ez irtó aranyos modernesítése a Büszkeség és balítéletnek, valahogy minden a helyén volt. Bírtam Charlotte-ot, a másik ösztöndíjasunkat, mert ugyanolyan volt, mint a régi Charlotte: "Nem hibáztatlak, amiért meglepődtél, de én nem vagyok romantikus lélek, Lizzie. Én praktikus vagyok. El akarok menni a bálba, Colin pedig meghívott". Bírtam Wickham-et is, igazi rosszfiú, aki most a modern környezetben azon van, hogy a kapcsolatait építgesse a gazdag diákok között, meg persze fiatal lányokat itat le, hogy aztán kihasználhassa a helyzetet...
Azért sajnáltam, hogy mondjuk Mr Bennet úgy ahogy van kimaradt, de ezzel jár a pozitívum, hogy legalább Mrs Bennet is kimaradt, legalábbis abban az idegesítő formájában, ahogy Jane Austen-nál megjelent. De ezáltal csak még szerethetőbb lett szerintem az egész történet, és rajtuk kívül szinte mindenki a helyén volt, meg szegény Cat de Bourgh is ott volt, említés szintjén legalábbis. De ők szerintem már egyébként sem illettek volna bele ebbe a fodros-bodros báliruhás környezetbe. Amit nem mellesleg, én egyenesen imádtam. Adjatok még ilyen tündéri Jane Austen feldolgozásokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése